Természetben fizetett adó, melyet a tartomány katonasága és tisztségviselői ellátására vetettek ki.

A Kr. u. 3. sz. elején, a Severusok alatt jelent meg, az akkorra már mind érzékelhetővé váló infláció kompenzálásaképpen, a pénzben fizetett egyenesadók járulékaként. A fokozódó, s a század derekára már teljesen elszabaduló infláció következtében a kivetett egyenes adókon belüli aránya egyre nagyobb lett, s kiegészült egy vele azonos tartalmú adóval is, az annona civica-val.

Diocletianus császár adóreformjával alapadóvá tette az -t, melyet a kivetés módja alapján iugatio-capitatio-nak is neveznek. Az annona militaris elnevezés is használatban maradt, hiszen az adó felhasználója változatlanul túlnyomórészt a hadsereg maradt. Raktározható élelmiszerből: kenyérből, olajból, húsból, borból, ecetből stb. továbbá ruhaneműből, takarmányból és fából állt. A kivetendő összmennyiséget az ellátandó szemények száma és rangja alapján számították ki (ezek ui. az annona militaris-ból, természetben kapták meg a zsoldjukat, ill. a fizetésüket).

A tartományi raktárakba (horrea) kellett beszállítani, és onnan osztották szét. A naturáliákban szedett adók behajtása, és szétosztása így az Annona militaris-é is a nagyszabású közigazgatási reformot követően a négy gárdaprefektusból birodalmi prefektussá vált praefectus praetorio irányítása alá tartozott. A pénz értékének stabilizálódásával a 4. század végétől lehetségessé vált egy részének készpénzre való átváltása.

Az annona militaris-nak az adórendszeren belül elfoglalt helyét, a kivetés módját és a behajtás szervezetét