A trapetum nevű zúzómalom arra szolgál, hogy elválassza az olajbogyó húsát a csontos részektől.

Cato nem annyira a szerkezetét akarja leírni, mint inkább tanácsokat ad a beállítására és felszerelésére. A Stabiae-ban és Boscoreale-ban talált leletek alapján körvonalazni tudjuk a gép működését és felépítését. A részletesebb megvilágítást az nehezíti meg, hogy számos szakkifejezés csak Catónál fordul elő, más szerző nem említi őket, így jelentésüket magából a szövegösszefüggésből kell kikövetkeztetni. A fordítás Drachrnann értelmezését követi (i. m. 7-49. 1.), ennek megfelelően jellemzi a trapetum szerkezetét Szergejenko (Cato-fordítás 155-156. 1.) és részben Brehaut is a 20-21. fejezethez írt kommentárjában.

Egy félgömb alakú medence közepéből, pontosan a középpontban egy mérföldköre emlékeztető tartóoszlop (nri7iarium) emelkedik ki körülbelül olyan magasan, mint a medence széle. A tartóoszlop felső részéből kisebb oszlop formájú vascsap (colurnella.) nyúlik ki. Egy tengely van ráerősítve, amelyen egymással szemben 2 mozgatható malomkő, vagy afféle „futó kerék” (Brehaut szavaival: edge runners) található lebegő helyzetben. A tartóoszlop felé néző oldaluk sima, külső oldaluk domború, a medence oldalfalának hajlásához igazodik. A mozgó malomkövek és a gép mozdulatlan alkatrészei közti távolságot szabályozni lehetett.

Amint a tengely forgásba jött, a malomkövek körbe jártak a medencében, és ugyanakkor saját tengelyük körül is forogtak. A beszabályozás és felerősítés azt a célt szolgálta, hogy a tengely-rendszer kopása a malomkövekkel együtt minimális legyen. A feldolgozásra szánt bogyót a medencébe szórták és időközönként különleges meregetővel merték ki, amint a munka haladt.