Bár a hagyomány szerint ezek az ún. serviusi falak Servius Tullius király alatt épültek volna, azok valójában Kr. e. 378-ból, a gall inváziót követő időkből valók. Körülzárják a Rómát alkotó dombokat, noha kissé szabálytalan módon. Kőből készült, talán görög mesteremberek közreműködésével: 15 láb vastag és legalább 28 láb magas volt, de a Kr. e. 2. sz.-i átalakítás ezt a magasságot 52 lábra emelte.

A serviusi falakat számos kapu törte át, minthogy több út vezetett a városból kifelé. Az augustusi korban kezdték elhanyagolni, és gyakran magánépületekbe építették be részleteit. Servius Tullius a valóságban csak a város keleti oldalán egy nagyon veszélyeztetett részen emelhetett egy töltést, amely részben bekerült a majdani falba, s ez volt a későbbi hagyomány alapja. Itt egy murus terreus-szal találkozunk a Carinae területén a Subura közelében.

A Palatiumnál és a Capitoliumnál talált falrészek szerepe nem elég világos, lehet, hogy itt csak ún. teraszolásról van szó.