A fürdés és az úszás az ókori népeknél nagy szerepet játszott, különösen a hideg fürdők szinte életszükségletet képeztek a görög emberre nézve, a ki már kicsi gyermek korában megtanult úszni. A hajózás és a tengerészet szempontjából is fontos volt az úszásnak korai megtanulása, akár csak az írás és az olvasás elsajátítása.

A római ember mindennapi életében lényeges szükségletet képezett a fürdő; az úszás a testgyakorlatnak egy neme volt, mely háború idején is nagyon fontos és máskülönben is igen hasznos volt.

Romában a tizenkettedik régióban volt egy kis tó, piscina publica, hol a kezdők úszni tanulhattak, a kik pedig már gyakorlott úszók voltak, azok a Campus Martius mellett a Tiberisben fürödtek. Kis fiúk parafából vagy más könnyű anyagból készült eszközök segítségével tanultak úszni.

Plinius szerint a falusi jószágok tulajdonosai meleg- és hidegvízű tavakat csináltattak, melyek a legkülönbözőbb úszógyakorlatok színhelyei voltak.