A római földmérők által a kitűzendő, ill. felmérendő területen megvont első vonal volt.

Ez volt a fővonal, a Decumanus maximus, s hozzá igazítva, vele párhuzamosan mérték az újabb vonalakat (decumani). Kijelölése a limitatio középpontjában elhelyezett, és a középpontnak is nevet adó groma nevű eszköz segítségével, a Nap járásával azonos irányban, keletről nyugatra haladva történt.

A decumanus-t a kitűzött középpontban metsző és rá merőleges vonal a cardo maximus volt, mellyel párhuzamosan, mindkét oldalon ugyancsak további vonalakat vontak. Az így kialakított négyzethálós rendszerre telepítették a városok, colonia-k, katonai táborok, castra útjait (viae), valamint a mezsgyéket és határvonalakat (limes).

A decumanus a nevét valószínűleg onnan kapta, hogy a mezsgyék egymástól való távolsága eredetileg 10, azaz decemactus volt.