A canaba bódé, ideiglenes árusító hely többes számú alakja, bódésort, szatócssort, szatócs-negyedet jelentett.
Később kialakult egy sajátos jelentése, miszerint a katonai tábort kísérő kereskedők, kocsmárosok, bennszülött papok, jövendőmondók, prostituáltak, a katonák élettársai stb. tarka seregletének barakkjait, idővel pedig, a katonai táborok állandósulásával a tábor mellett kiépülő, barakk jellegét mindinkább levetkőző táborfalut, táborvárost jelentette. A - lakói magukat a feliratokon canabenses-nek, canabae-belieknek nevezték, s városuk pontos megjelölésére a közeli polgári település nevét adták meg, vagy ennél sokkal gyakrabban a szomszédságukban állomásozó legio számának és nevének kiegészítésével aszámú legio mellett összegyűlt római polgárok-ként, cines Romani consistentes ad legionem canabae-ként írták körül magukat.
A canabae-k elsősorban a nyugati: britanniai, rajnai és főleg a dunai tartományok jellegzetes limes menti települései voltak. Jogi értelemben a canabae-k sajátos képződményt jelentettek, ugyanis szabálytalanul épültek fel, a tulajdonjog megsértésével: vagy a közeli polgári település territoriumán, vagy többnyire - a tábor melletti építkezésekre vonatkozó távolsági előírások megszegésével - a katonaságtól elbitorolt, jogilag a császári fiscus-hoz tartozó, és a katonaság felügyelete alá eső területen. Ebből fakadóan a municipium-okkal, colonia-kkal stb, tehát a városi jogállással rendelkező polgárközösségekkel ellentétben nem lehetett s nem is volt saját territorium-uk, lakosaik pedig a birodalom más vidékeiről összeverődött embereknek, tehát idegen illetőségűeknek számítottak, mindezen okok folytán pedig a canabae-k bármilyen nagyra nőttek is, elvileg nem lehetett saját városi önkormányzatuk.
Azt, hogy miért tűrték, sőt támogatták a táborparancsnokságok a viszonylag szoros szomszédságot, nem tudjuk biztosan: valószínűleg a canabae-k fontos szerepet játszhattak a katonaság ellátásában, és a hozzátartozók közelsége is jótékonyan befolyásolta annak hangulatát.
A kedvező pénzbefektetési lehetőségek, a megszokott környezet, és az egykori katonatársak közelsége miatt a tábor veteránjai is szívesen telepedtek le a canabae-kban, így lakosságuk gyorsan nőtt, és előbb-utóbb meg kellett szervezni az itt lakó római polgárok önigazgatását. A canabae-k, anélkül, hogy a városi rangot elnyerték volna és a hadsereg elvi felügyelete megszűnt volna felettük, városhoz hasonló municipális szervezetet kaptak, amelynek keretében évente két polgármestert, magistri canabarum-ot, ötévente két quinquennalis-t választottak, és saját tanácsuk ordo decurionum-uk volt.
Számos - különösen a legio-tábor mellettiek - a Kr. u. 2/3. század fordulójára jelentékeny településsé fejlődött, és méretben, gazdagságban nemegyszer túlszárnyalta a szomszédságában fekvő, de a tábortól némiképp már távolabb, 1,5-3 km-nyi távolságra, a szabályok betartásával felépülő úgynevezett polgárvárost. Mindemellett azonban, mivel a kereskedelemben felhalmozódott tőke előszeretettel vándorolt a földbirtokba, ám birtokszerzésre csupán a polgári településen nyílt lehetőség, jelentős volt az ilyen kettős települések lakosságának, különösen pedig a vezető rétegüknek az összefonódása is.
Egyazon familiák tagjainak felbukkanása mindkét helyen, sőt, ugyanazon személyeknek egyszerre mindkét településen betöltött vezető funkciói, a jómódúak kétirányú adományai, a két település közös infrastrukturális létesítményei stb. jelzik a fennmaradt feliratos kőemlékeken a szoros kötődéseket.
A dunai tartományok problémáit jól ismerő pannonisi helytartóból lett császár, Septimius Severus és utódai rendezték a canabae-k visszás helyzetét: a katonai területből territorium-ot különítettek el számukra, és municipalizálták őket. Ez a legtöbb esetben a canabae és a szomszédos polgári település: a municipium vagy a canabae egybeolvasztását és az addiginál magasabb rangra való emelését jelentette.
Az aquincumi (= Óbuda) municipium Aelium és a canabae együttesen colonia Septimia Aquincensium lett, ugyanez volt a helyzet Carnuntumnál (= Deutsch-Altenburg és Petronell, Ausztria) is. Troesmis (= Iglica, Bulgária) esetében a - és a szomszédos falu municipium rangjára emelkedett. Ellenpéldaként egyelőre csak a két Apulumot (=Alba Julia, Gyulafehérvár, Romania) ismerjük, amelyek - valószínűleg pl. a közéjük ékelődő temető, de más, számba-jöhető okok miatt is - megtartották különállásukat.