A régi Róma egyik nagy fontosságú történelmi része, a „Mars-mező" (egy itt álló oltárról kapta a nevét, felállítva a censor-i lustrum-hoz), amely a városfalon kívül feküdt ÉNy-i irányban a Tiberis völgyében a bal parton. Eredetileg a Tarquiniusokat megillető legelő volt, amelyet kiűzésük után az állam vett tulajdonába. Minthogy a római polgároknak fegyveresen nem lehetett belépni a városfalon (pomerium) túlra, ezért itt került sor mind a hadszemlékre, mind a hadgyakorlatokra, ill. a fegyveres gyűlésekre is, mint amilyen eredetileg a comitia centuriata volt.

A rómaiak ezen a réten próbáltak meg időnként fel is üdülni. Marson kívül még Apollónak is volt itt ősi kultuszhelye, jelezve, hogy a rómaiak a háború mellett főleg a járványt szerették volna elsősorban távol tartani városuktól. Kr. e. 435-ben épült fel az akkori E-i peremen a villa publica, amely az itt tartózkodó censor-ok számára szolgált, de a követeknek is otthont adott, akárcsak a hazatérő és triumphus-ra váró hadvezéreknek. Ehhez csatlakozott a népgyűlés helye: a saepta, egy elkerített rész, amelyet ouile-nek is neveztek, mivel egy juhakolra emlékeztetett. A Campus Martius déli részén lassanként épületeket emeltek, így

Kr. e. 221-ben C. Flaminius megépítette a circus Flaminius-t, majd ennek közelében létesült Róma első állandó kőszínháza, amelyet Pompeius hozott létre Kr. e. 52-ben.