Tengerparti sáv az Adriánál Aesis és Utens között.

Északi határa kezdetben az Ariminus folyó, majd a Rubico volt. Eredetileg umberek lakták, majd a nagy gall invázió idején senonok foglalták el, és telepedtek meg rajta. Róma talán már a sentiumi csatát követő colonia-alapítások során, Kr. e. 289-ben megalapította hídfőállásként ezen a területen Sena Gallicát, de lehet, hogy erre csak a M. Curius Dentatus vezette hadjárat után került sor, azt követően, hogy az egész területet birtokba vette és ager publicus-szá nyilvánította. Ekkortól kezdve nevezték ager Gallicus-nak.

Kr. e. 268-ban újabb, ezúttal latin colonia alapítására került sor az ager Gallicus-on, ez volt Ariminum (Rimini). Kr. e. 236-ban vagy Kr. e. 232-ben a várost a gaesatusok részéről támadás érte. Az utóbbi datálásnál az eseményt Flaminius ekkor elfogadtatott földtörvényjavaslatával hozzák összefüggésbe, mely az ager Gallicus-nak a szegény római polgárok közötti, egyéni, colonia-alapítás nélkül történő felosztását tűzte ki (plebiscitum de agro Gallico Piceno uiritim diuidundo).

Fanum Fortunae települése valószínűleg ennek a földosztásnak eredményeként keletkezett. Kr. e. 220-ban megépült Ariminumig a Via Flaminia, mely az ager Gallicus-t közvetlenül Rómával kötötte össze. Kr. e. 184-ben az ager Gallicus-ból újabb területet hasítottak ki, és megalapították rajta Pisaurum római colonia-t.