A stoa-bölcsészet a második században közkedveltségben állt. Antoninus Pius, főleg Marcus Aurelius Philosophus nem csak komoly tanulmánynak, hanem az uralkodási elvek forrásául tekintik a bölcsészetet. Méltán, mert a római stoicismus az emberi szellemnek nemes szülötte, s magasra emelte az elérendő eszményképet. A legkiválóbb férfiak jellemének komoly szilárdságot, küzdelmének erkölcsi irányt, stílusának emelkedettséget biztosított. A görög stoikusok hideg mozdulatlansága, szenvedélytelen közönyössége nem nehezült a forum férfiaira; emezek elmélkedése gyümölcsöző volt. Hirdették a stoaból, hogy a törvény az isteni és emberi viszonyok rendezője, a földi állapotok kibékítője, a világrendnek egyik biztositéka.
A római jogtudósok, a stoa lelkes hívei, imádták az igazságosságot. Justitia est regnorum fundamentum. Legnagyobb bűn az igazságtalanság; ezért Africanus éppen nem tartja szigorúnak a XII tábla rendelkezését, mely szerint az igazságtalanságra vetemedett megvesztegetett biró halállal büntetendő:
duram esse legem putas, quae iudicem qui ob rem dicendam pecuniam accepisse convictus est, capite punit? Dic enim quaeso, dic, an iudicis illius perfidiam contra omnia divina atque humana iusiurandum suum, pecunia vendentis intolerandam audaciam non dignam esse capitis poenae existimes, kérdi nemes felgerjedéssel Favorinus bölcsésztől.
Africanus nem csupán a gyakorlati tapasztalatok készletét szerezte be, hanem ezek alapján elméleti magaslatra is emelkedett. Kettős alapon nyugodott tehát híre s tekintélye. Nem a sokat teremtő Labeo vagy Julianus eredetisége, nem a rendszert alkotó Quintus Mucius Scaevola vagy Sabinus szervező képessége, hanem a commentatorok hasznos működése látszik irataiból.
A római nép törvényeinek értelmezése, tehát a világosság terjesztése körűi szerzett kiváló érdemeket. Tudományos működés ez, mely a törvény, a szokásjog és a jogügylet valódi értelmének kimutatását, a szövegben rejlő jogelvek s tételek feltűntetését célozza s a kiderített jogtételek alkalmazásának körét kijelöli, a szövegben mutatkozó ellenmondásokat eloszlatja, a homályt megszűnteti, a szabályok alapelvét és következményeit kifejti, az értelmezés meggyőző okadatolásával, a tudomány tekintélyével hat a felekre és a bírákra. Ilyen tevékenységgel a jogtudós a jogot nem csak magyarázza, hanem a félremagyarázások ellen átlátszó tiszta világításba helyezi.
Africanus érdeme még a gyakorlat problémáinak megoldása és a jogi oktatás terén kifejtett sikeres tevékenység. Róma a szerény kis községből az által emelkedett világuralkodói hatalomra, hogy polgárai lelkiismeretesen vették és őszintén szívükön hordták a polgári erények gyakorlatát, s ezek közt a hűséget (fides) és jóhiszeműséget (bona fides) s ezt szentnek és sérthetetlennek találták minden polgár irányában. Adott szavát meg nem szegte Regulus.
Az elvállalt kötelesség teljesítése elengedhetetlen becsületbeli tartozás mind a közjogi, mind a magánjogi ügyekben. Törhetetlen hűséggel teljesítendő az elvállalt tartozás (dare facere oportet), lehessen biztosan számítani az ígéret teljesítésére. A hitel éltető lelke a gazdasági életnek. Szótartás nélkül nincs hitel. Szigorú következmények nélkül nincs szótartás. Erre szoktatták a polgárokat s épen mivel szerették és gyakorolták a lelkiismeretes pontosságot, kevesen estek a törvény vasszigora alá.
Sextus Caecilius, midőn a XII táblát igazi értelmében tűnteti fel, egyúttal azt is eszünkbe juttatja, hogy az államszervezet változása, az erkölcsök, szokások átalakulása a törvényeknek változását vonja maga után. E felett szépen bölcselkedik Sextus Caecilius Africanus, mint közli velünk Gellius az érintett helyen.