Africanus házi istenei eredetileg melyik tűzhelynél állottak őseinek képmásai honnan vándoroltak Rómába? Ez ma már csak gyanítható s a jogászt igen távolról érdeklő kérdés. Az ő korában három világrész jelesei igyekeztek a capitoliumi nagy nevek örökösei mellett széket foglalni a fórumon, mindenünnen törekedtek a tarpeji sziklák felé, bár azokat gyakran sújtá zsarnok-kezekből a villám, haladni iparkodtak a via sacrán fölfelé, bár ezen, a legragyogóbb diadalmenetek közben is emlékeztették, a kialvó lángokkal, a nagyra törőkét, az enyészetre. A birodalom egyesíté a népeket. Az egész ó-világ tekintete a souverain városra volt irányozva. A ki csak tehette, mind oda törekedett, oda vonult, pályát kezdeni, mint Africanus, vagy betetőzni mint Gaius, jövőt teremteni, mint Severus.

Felfrissült az itáliai faj a romlatlan provinciálisok betelepülésétől. A trónra fényt árasztottak a hispaniai és galliai eredetű nagy imperátorok s ezek fajrokonai lettek a római műveltség terjesztőivé. A jogtudomány művelésére kitűnő erők érkeztek a vidékről.

Az Afrikából vitorlázó Salvius Julianus is Ostiát választja kikötőjéül. Valószínűleg ő utána indult és ő hozzájött a héthalomra Sextus Caecilius Africanus, a ki elválaszthatatlanul ragaszkodott Julianushoz, mely ragaszkodás hihetőleg a közös eredetnek köszönhető. De bár honnan jött Africanus Rómába, ez nem bír hatással az ő méltatására. Már a Flaviusok óta nem nézték a bölcsőt, hanem a személyes érdemet.