(század vége – 2. század eleje)

Hadrianus korának római történetírója, aki Livius nyomán megírta Róma történetét (Epitomae de Tito Livio, lásd Epitome). Ebben Róma történetének korszakait az emberi élet szakaszaihoz hasonlította (királyok kora = gyermekkor [in fantia]; az 1. pun háborúig terjedő időszak = serdülőkor [adulescentia]; Augustus koráig = ifjúkor [iuventus]).

A késő római korban forrásként többen (pl. Jordanes, es lásd Orosius) felhasználták művét. Egyes feltételezések szerint azonos a Vergilius orator an poeta c. dialógus szerzőjével, és azzal a hasonló nevű költővel, aki tréfás, rövid verseket írt Hadrianushoz (poeta novellus).


Afrikából származott, később a hispaniai Tarracoban (ma Tarragona) telepedett le, s Hadrianus alatt feltehetőleg Rómába költözött. Ránk maradt „Vergilius orator an poeta” (Szónok-e avagy költő Vergilius?) című művének előszava, s néhány ügyesen megírt versikéje.

„Ego nolo Caesar” (Nem szeretnék császár lenni) című költeményére Hadrianus maga válaszolt.

Egyesek neki tulajdonítják a „Pervigilium Veneris” (Venus virrasztása) című költeményt is, de ez feltehetőleg nem az ő műve. Történeti műve, az „Epitoma de Tito Livio” (Kivonat Titus Liviusból) - amelynek címe egy Szent Ágoston-idézetből következtethetőleg „Bella Romana” (Római háborúk) is lehetett - nem puszta kivonat: a római történelmet önállóan adja elő, s ha az események ismertetésében követi is Liviust, az anyagot másképp csoportosítja s önálló forrásokat is használ, például Sallustiust vagy Senecát.