(Kr. e. I. század vége - Kr. u. 59) Római szónok, történetíró és politikus

Kr. u. 35-ben consul, majd Kr. u. 46-47-ben Africa proconsula volt. Támogatta a szatíraköltő Persiust, s így feltehetőleg a sztoikus iskolát követte. Kitűnő felolvasásaival - azaz recitatorként - Claudius császár csodálatát is kiérdemelte.

Történetíróként nem akart alulmaradni Liviusszal szemben, s ezért a császárkort dolgozta fel. Munkásságát Tacitus és QuintilianusAufidius Bassuséval vetette össze, de forrásként való felhasználása akár Tacitus, akár Suetonius részéről bizonytalan.