logo

III Novembris AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Fabius Pictor .

Ennius-szal elhagyjuk a költői történelmi irályt. Ezen költői történetírással majdnem párhuzamosan fejlődött a prózai történetírás. Ez utóbbinak fejlesztői a római arisztokraták, míg másrészt az alsóbb rangnak a költészetnek szorgos ápolói és terjesztői voltak. Minthogy pedig az arisztokraták nem annyira a nép szükségletét veszi tekintetbe, melyből magasabb és akkor divatozó görög műveltség által váltak ki, hanem inkább ezen osztály különc irányát, nem csoda, hogy az elsők, kik a római történelem írásához fogtak, ösztönöztetve a görög íróknak saját nyelvükön irt kísérletei által, melyekben, mint már egy helyütt említők, a római történelmet kisebb nagyobb részletességgel tárgyalva találjuk, családi büszkeségnek tartották, ily nyelven irt kiváltképen a rómaiak dicsőítését célzó művek által, az akkor műveltnek tartott világ előtt e magasztos kör tagjaiként tündökölni. Ezen különc eljárásnak példáját találjuk a műveit németvilág irodalomtörténetében is, hol Nagy Frigyes korszakában lelkészek és tanárok irodalmi tevékenysége mellett, mely eszméit német nyelven terjesztő, arisztokratikus irodalom fejlődött francia nyelven, a midőn Gleim és Ramler német harci dalokat, a királyok és vezérek pedig francia hadtörténeteket írtak.

Az első, aki a római történelmet görög nyelven írta, Quintus Fabius Pictor, a híres Fabius nemzetségnek ivadéka, kinek egyik őse már Róma városának alapításánál mint Remus kísérője említtetik, elődjei közöl pedig sokan mint consulok tűntek volt ki. E családnak tagjai a vészes Veii háború alkalmával számra 306-an két éven át folytonosan a Cremera folyónál harcoltak a vejiekkel, míg végtére mindnyájan hősies halállal múltak ki; csak egy kiskorú sarj maradt, aki a család törzsét a végenyészettől megmentette és később, mint hadvezér késlekedése által a római birodalmat megmentette: a híres Fabius Maximus Cunctator.
Ezen család magas műveltségéröl tanúskodik azon körülmény, hogy egyikük nem gondolva a főrangú osztály előítéletével már 450 évben (R. é. u). a Salus templomának kifestését magára vállalta, minek következtében Pictor melléknévvel, — hacsak gúnyból is — illettették. Ezen Fabius unokájának mondják a történetírót Quintus Fabius Pictort, akiről csak annyit tudunk, hogy Lucius Aemilius Papus és Caius Attilius Regulus consulok idejében 529 (R. é.) a gall, háborúban szolgált; 535. évben proquaestor és tanácsnok lett és 538-ban a szerencsétlen cannaei csata után Delphibe küldték, hogy a jósdát a fenyegető veszély elhárítása és az e tekintetben használandó eszközök iránt megkérdezze.

Fabius Pictor görög nyelven írta művét, mint ezt a halicarnassusi Diodes, ki Fabiust mint maga Polybius is kútforrásul használta, határozottan bizonyítja. Történelmének címe, valamint az egyes szakaszok, melyekre a könyvek fel vannak osztva, ismeretlenek előttünk. Aeneas megérkezésével az itáliai földre kezdi elbeszélését. A többi eseményeket saját koráig röviden az évkönyvek (annales) módjára adja elé, míg az utolsó részt, mely kora eseményeit, tehát a pún háborúkat is vázolja, körülményesebben tárgyalja és amint látszik, a római életet és szokásokat is különösen tekintetbe veszi, nem mulasztja el a régi mondákat is közbe szőni.
A fennmaradt töredékek csekélyebbek, sem hogy ezen műnek tartalma és irányáról biztos ítéletet hozni és meghatározni lehetne, mily mértékben használta fel Fabius a görög írókat kútforrásúl. Annyit tudunk Plutarchos tanúságából, hogy Romulus ifjúkori történetét a peparetbosi Diodes történetéből merítette.
Fabius történeti hitelességéről tanúskodik, Polybiust kivéve, ki őt a rómaiak iránti részrehajlással vádolja, a későbbi római történetírók nagy része. Livius többször mint hiteles kútfőt szembesíti másokkal, és Lucius Cincius, Cato és Piso valamint a későbbiek közöl igen sokan történelmi adatait mint igen hiteleseket használják fel, sőt maga Dionysius és Polybius kénytelenek ott, hol őt cáfolgatják, tekintélyét elismerni.

Fabius Pictornak neve alatt előfordul még egy latin nyelven irt történelmi mű, mely azonban valószínűleg Cato kortársától Servius Fabius Pictortól származik, kit Cicero jogtudósnak és a tudományokban és régiségben igen jártasnak mond és mint történetírót gyakran összehasonlít Catóval. Ezenkívül valami Numeris Fabius Pictorról tétetik említés Cicerónál hogy görög nyelven irt évkönyveket. Hogy ki volt e Fabius, külön személy-e, vagy azonos az említett Quintus-szal, úgyhogy e névnek csak ferdített alakja a Numerius előnév, még eddig nem sikerült felderíteni.


Bartal A.

,.