Azon írók sorában, kik a római történelmet mint rómaiak görög nyelven írták meg, az utolsó: Aulus Postumius Albinus, ki 155-ben K. e. consul volt és nem annyira a latin nyelv műveletlen volta mint inkább részrehajló előszeretete következtében hódolt a görög művelődésnek.

Polybius nem igen kedvezőleg nyilatkozik jelleméről, nevezvén őt csevegőnek (στώμυλος), csacskának (λαλο$), kérkedőnek (πέρπβρος όιαφ^ρόντως), gyarlónak és kéj vadásznak, úgy hogy általa a görög nyelv iránti előszeretet rósz hírbe jött. Történelmének előszavában az olvasók elnézését kéri ki, ha ő római létére nem egészen helyesen kezeli a görög nyelvet. Ezért jogosan éri Catonak gáncsa, ki őt nevetségessé teszi, hogy görögül ír, mégis netaláni hibákért kénytelen az olvasók elnézéséhez folyamodni.

Athénben hosszabb ideig tartózkodott és egyike volt a tíz követnek, kik Mummiussal arra voltak hivatva, hogy Corinthust és tartományát római provinciává alakítsák át. Szobra az Isthmuson volt látható. Cicero 9 őt művelt, tudós és nagy olvasottságú szónoknak nevezi.

Történelmi művéről csak annyit mondhatunk, hogy terjedelmére nézve az előbbiektől nem különbözött, csakhogy alkalmasint Carthago lerombolásának leírására is kiterjedt.



Bartal A.