(Róma, Kr. u. 130 körül - ?, Kr. u. 165), római író, polihisztor.

Tanulmányait Rómában kezdte meg, ahol retorikát tanult. Római tanulmányai befejeztével Athénba utazott, ahol filozófiát hallgatott. Mesterei Calvisius Taurus, Herodes Atticus és Peregrinus Proteus voltak. Rómába való visszatérte után magánjogi ügyek bírájaként működött. Barátja és mestere Fronto volt.

Athéni tartózkodásának köszönhetjük a „Noctes Atticae” (Attikai éjszakák) című, húsz fejezetből álló művét, amely a bevezetés eleje illetve a nyolcadik könyv kivételével teljes egészében ránk maradt. A művet még Athénben kezdte írni, végül Rómában fejezte be.

A könyv filozófiai, grammatikai, szövegkritikai, régiségtani és jogi kérdésekkel foglalkozik, nem önálló kutatásokon alapul, hanem görög és latin írók alkotásaiból készült kivonatgyűjtemény. Csaknem 300 szerzőt említ név szerint, sok - egyébként elveszett - szerzőt idéz.

A műben szereplő elbeszéléseket olykor Athén és Róma életéből vett események keretezik. Érdekesek kirándulásairól szóló beszámolói is. Hatása már az ókorban igen jelentős volt, Nonius, Marcellus és Macrobius is merített a műből. Szent Ágoston is elismerően nyilatkozott róla.