Ammianus Marcellinus (Antiochia, 330 körül – Róma, 395 körül), római író és hadvezér.
Jómódú görög család sarja volt, ifjúkorában a „protectores domestici”(császári testőrség) soraiban szolgált. 353-ban beosztották a keleti hadsereg parancsnokának, Ursinicusnak a vezérkarába. Parancsnokát elkísérte Itáliába, Galliába és Mezopotámiába. Galliában részt vett a birodalom nyugati felét kormányzó Julianus Apostata caesarnak az alemannok elleni háborújában 357-ben, Mezopotámiában átélte a perzsák nagy offenzíváját és Amida ostromát 359-ben.
Utolsó katonai ténykedése Julianus 363-as perzsák elleni hadjáratában való részvétele volt, utána visszavonult a katonai szolgálattól, és szülővárosában telepedett le. Tanulmányai közben utazásokat tett Egyiptomban és Görögországban. 380 körül Rómába költözött, ahol szoros érintkezésbe került az ottani pogány arisztokráciával, elsősorban Symmachusszal. Itt írta meg nagy történeti művét, melynek a „Res gestae” (Események) címet adta, s amelynek egyes részeit nyilvánosan is előadta.
A műben 31 részben tárgyalta a Római Birodalom történetét Nervától (96-tól) I. Valentinianus és Valens haláláig. (375 illetve 378). Művéből csak a 14–31. rész maradt fenn, ezek a 353–378 közti időszakot dolgozzák fel. Eszerint a mű időbeosztása meglehetősen egyenetlen volt: az elveszett részben mintegy 250 év sokkal rövidebb terjedelmet kapott, mint a szerző saját kora. A műnek eredetileg Julianus Apostata halálával, a 363. évvel kellett volna végződnie, a 25. résszel. Feltehetőleg az ebben a formában 391-ben kiadott mű sikere buzdította arra, hogy kibővítse munkáját.
A korai időszakra vonatkozó, elveszett fejezetekben feltehetőleg Héródianoszt használta forrásul, a későbbi időszakra vonatkozó részekben viszont – amint ezt művében maga is határozottan kijelenti – saját értesüléseire és szemtanúk meghallgatására épített, felhasználta továbbá a különféle okmányokat, hivatalos jelentéseket stb. Példaképének Tacitust tekintette, műve az ókor utolsó nagy történeti műve.
Művei magyarul: Ammianus Marcellinus: Róma Története, Budapest, Európa kiadó, 1993. (Szepesy Gyula fordítása)