A 270-275 között uralkodó Aurelianus császár felesége, akihez trónra lépte előtt ment férjhez.
Augusta címet kapott, s egy lánya volt.

Gallienus közvetlen utódja, a Gothicusnak nevezett Claudius miután a Balkánon e germán nép fölött aratott győzelmeket, Sirmiumban halt meg egy járvány következtében 270 késő nyarán. Bátyja, Quintillus, akit a senatus utódjául ismert el, Aquileiában távozott az élők sorából, vagy mint a járvány áldozata, vagy a katonái ölték meg, esetleg öngyilkos lett. Alig 17 napon át uralkodott. Egyikük feleségéről sem tudunk semmit. A Historia Augustában csupán azt állapítják meg, hogy Claudiusnak nem volt gyermeke, Quintillus viszont hátrahagyott két fiút.

A Duna menti haderő császárrá kiáltotta ki a lovasság vezérét, Aurelianust. Ő az egyik legkiválóbb uralkodó Róma történetében. Szétverte az immár Itáliába benyomuló germán törzseket. Megkezdte a Róma körüli hatalmas védfalak építését, amelyeknek imponáló maradványai máig az ő nevét hordják. Kiüldözte a gótokat a balkáni provinciákból, ám visszavonta seregét Daciából. Keleten legyőzte Zenobia királynőt, és elfoglalta Palmyrát, levert egy lázadást Aegyptus provinciában. Véget vetett Gallia önállóságának. Végül Byzantium közelében saját katonái végeztek vele.
Felesége viszont teljesen árnyékban marad, szinte ismeretlen előttünk. Nem említi egyetlen ókori szerző sem. Tudjuk, hogy létezett, és voltak címei - a legiós táborok, a senatus és a haza anyja -, de ezeket csak a pénzekről ismerjük. Feltételezik, hogy Ulpius Crinitus lánya volt, aki állítólag nagy szerepet játszott a császár oldalán, és azzal büszkélkedett, hogy Traianus császár nemzetségéből származik. Vajon Aurelianust mint vejét támogatta, vagy fordítva, a császár emelte őt magas rangra?

Aurelianus viszonyáról a számára két legfontosabb asszonnyal csak egymondatos megjegyzés tájékoztat a Historia Augustában. Eszerint évente megajándékozta feleségét és leányát kis figurákkal, mint minden ember. Arról a római szokásról van szó, amikor a jó barátoknak és rokonoknak kis agyagfigurákat ajándékoztak, amelyek neve sigillaria volt, az év végén, a saturnaliák ünnepének utolsó napján. Maga az ünnepség, az ajándékozás szokása is máig él - csak más néven.