Az 54-től 68-ig uralkodó Nero császár harmadik, egyben utolsó felesége.
66-ban ment hozzá férjhez.
A császár az asszony ötödik férje volt.
Augusta címet kapott.
69 után még élt, gyermekei nem voltak.

Előkelő senatori családból származott. Első három férje nevét nem ismerjük, a negyedik viszont, Atticus Vestinus egy időben Nero császár baráti köréhez tartozott. Ezután elváltak útjaik, Vestinus ugyanis gyors felfogású, energikus ember lévén nem titkolta, mennyire megveti a császárt. Még rosszmájú kijelentéseket is megengedett magának vele szemben, amelyeket persze gondosan jegyeztek. A Nero szemében legnagyobb bűnt azonban Vestinus azzal követte el, hogy feleségül merészelte venni Statiliát, bár tudta, hogy a császár is a szeretői közé tartozott.
65-ben, amikor felszámolták a Piso-féle összeesküvést, az egyik consul éppen Atticus Vestinus volt. Nem keveredett bele a titkos szervezkedésbe, neve sem hangzott el a kihallgatások során, még a kínvallatások alatt sem. A császár mégis úgy tartotta, hogy itt az alkalom Statilia férjének eltávolítására. Nem késlekedett, és nem keresett semmiféle jogi megoldást. A katonák cohorsa váratlanul tört be Vestinusnak a Forum közelében lévő házába. Ezen a napon a férfi consuli teendőit végezte, vendégek tömegét fogadva.

A katonák bevonultak a terembe, és követelték, hogy a házigazda azonnal álljon a tribunus elé. Vestinust a hálószobájába hurcolták, ahol már várta az orvos, hogy felnyissa az ereit; ezután forró vizes kádba tették. Vestinus egész idő alatt megőrizte nyugalmát, higgadtságát. A lakoma többi résztvevőjével a császár egészen másként bánt: késő éjszakáig Vestinus házában maradtak szigorú őrizet alatt, és senki sem tudta, hogy élve távozik-e onnan.
Nero hamarosan feleségül vette Vestinus özvegyét, Statiliát. Saját maga is özvegy volt: nem sokkal korábban végzett Poppaea Sabinával. A házasságkötés ünnepségei 66 elején zajlottak le. A következő évben Statilia bizonyára elkísérte Nerót híres görögországi útjára. Ezután a császár ünnepélyesen kihirdette Corinthusban (Korinthosz) a görögök szabadságát, a hálás városok pedig a császári pár tiszteletére oltárokat és szobrokat emeltek a legforróbb imádat hangnemében zengő feliratokkal. Nero halála után az ő és felesége nevét a feliratokból gondosan kivésték.

Drámai eseményeket élt át Statilia 68 júniusában, amikor férje mindenkitől elhagyatva öngyilkosságot követett el. Nero utódai megkímélték az asszonyt és vagyonát, részben bizonyára azért is, mert az egymást gyorsan követő uralkodók - Galba, Otho, Vitellius - mind ugyanabba a legmagasabb rangú római arisztokráciába tartoztak, amelybe ő maga is. Otho állítólag feleségül akarta venni, de 69-ben legyőzte őt Vitellius, és öngyilkosságot követett el. Az életből való távozása előtt levelet írt Statiliának, amelyben arra kérte, hogy emlékezzék rá, és gondoskodjék a temetéséről.

Bizonyosan különleges asszony volt. Egy ókori szerző röviden, de igen kifejezően jellemzi: nagy volt vagyonát, szépségét és intelligenciáját tekintve.