logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Marcia Otacilia Severa

Philippus Arabs császár (uralkodott 244-249) felesége.
Még trónra lépte előtt vette feleségül.
Valószínűleg 249-ben hunyt el, több gyermeke volt.



Miután az ő és Philippus fia, aki 12 évig élt, 249-ben hunyt el, 238 előtt kellett házassági kötelékre lépniük. A férfi a fiatal III. Gordianus halála után öltött bíbort. Akkoriban praefectus praetorio volt, fölmerült hát a gyanú, hogy része volt a császár halálában. Az új uralkodó egy kis syriai helységből származott, innen kapta a kortársaktól a megvető Arab melléknevet. A teljes neve, a Martius Julius Philippus azonban bizonyítja, hogy a család római állampolgárságú volt. Philippus és testvére, Priscus is a hadseregben szolgált, és már III. Gordianus idején magas rangokba jutottak. A hatalmat átvéve Philippus azonnal békét kötött a perzsákkal, a Kelet ügyeit testvérére hagyta, maga pedig Rómába indult, ahová 244-ben érkezett meg. Hamarosan továbbindult az Alsó-Dunánál lakó népek ellen.

Otacilia családjáról semmit sem tudunk. Ám jelentős família lehetett, ha testvére, Severus Moesia és Macedonia fővezére volt. Mint a hagyomány szokásba vette, a császár feleségét és fiát a legnagyszerűbb címek illették meg. Otacilia augusta lett, a legiók táborainak, a senatusnak és a hazának anyja. Amikor tízegynéhány éves fiát caesari rangra emelték, majd augustusszá, őt a caesar és az augustus anyjának nevezték.
A császári család harmóniáját medálok és pénzérmék ábrázolták. Az egyikük Philippust és feleségét, valamint fiukat mutatja profilból egymás felé fordulva; körös-körül a felirat Concordia Augustorum, azaz Az augustusok egyetértése. Az Otaciliát névvel és arcképpel ábrázoló pénzek elég gyakoriak, a feliratuk Istenfélelem, Termékenység, Szerénység -ahogyan az császárnéhoz illett.

248 áprilisában folytak Róma ezeréves fennállásának nagyszerű ünnepségei. Játékok és pénzkibocsátás tette emlékezetessé, köztük Otacilia képével vert érmék. Bár Romae Aeternae felirattal is vertek érmeket, vagyis az Örök Rómának, ezek az első és utolsó ilyesféle ünnepségek voltak. Már száz évvel később, amikor a város alapításának 1100. éve volt, erre senki sem emlékezett - panaszolja a IV. század közepén Aurelius Victor történetíró.

Egyelőre semmi sem fenyegette az állam hatalmát és dicsőségét, valamint a család szerencséjét. Voltak ugyan trónbitorló császárok és lázadások, akiket és amelyeket azonban levertek. Ami magát a családot illeti, az egyetlen dolog, amely aggasztotta a szülőket, fiuk komor természete volt. Soha nem mosolygott, és rossz néven vette apjától, hogy az örömteli arccal nézte a millenniumi ünnepségeket. Mintha megérezte volna mindannyiuk végét.
Ezzel kapcsolatos egy anekdota, amely talán tényleg megtörtént. Egy alkalommal a császár látott Róma utcáján egy fiúprostituáltat, akinek arcvonásai nagyon emlékeztettek a saját fiáéra. Azonnal a legszigorúbban betiltotta a férfiprostitúciót. Milyen helyesen! - kiált fel egy évszázaddal később az említett történetíró, hozzátéve, hogy mennyire eredmény nélkül...

Philippus és Otacilia igen részrehajlóak voltak a keresztények irányában.

Később azt mesélték, hogy mindketten az új vallás hívei közé tartoztak. A VI. századi egyházi történetíró, a caesareai Euszebiosz azonban ebben kételkedett. Kétségtelen azonban, hogy a keresztények ekkoriban teljes szabadságot és toleranciát élveztek. Tudjuk azt is, hogy a császári pár levelezett az akkortájt leghíresebb keresztény tudóssal, Órigenésszel.
249 nyarán a Duna menti hadak az ottani provinciák helytartóját, Messius Deciust választották császárrá, aki benyomult Itáliába. Philippus a mai Verona mellett megpróbálta útját állni, de a csatában elesett. Nem sokkal ezután a praetorianusok Rómában megölték a fiát, s valószínűleg ugyanez a sors érte Otaciliát is.

Vajon megkísérelték-e kitörölni őket az emlékezetből? A nevüket valóban eltávolították némelyik feliratról, ám az is lehet, ahogy az gyakorta megtörténik - s nemcsak az ókorban -, hogy helyi hatalmasságok túlkapásairól volt szó.


Forrás:
Aleksander Krawczuk - Római császárnék
Fordította Dávid Csaba
ISBN 978 963 267 024 9