logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Anna Aurelia Faustina

Heliogabalus császár harmadik felesége



Valószínűleg a 118-222 között uralkodó Heliogabalus császár harmadik felesége. Talán 221 végén vette feleségül. Előző férjétől, Pomponius Bassustól egy fia született.


A tragédia azok a dolgok okozták, amikre általában az asszonyok a legbüszkébbek: rendkívüli szépség, előkelő férj, remek származás - hiszen Marcus Aurelius császár ükunokája volt. Férjének, Pomponius Bassusnak, a 211. év consuljának egyebek között Phrygiában (görögösen Phrügiában), Kis-Ázsiában voltak hatalmas földjei, amit feliratok is bizonyítanak. Miután az asszony megtetszett Heliogabalusnak, azt követelte a senatustól, hogy Bassust ítélje halálra. Egyszerű, elegendő okot szolgáltatott: ez az ember ellenzi az ő uralkodását! A senatus persze azonnal beleegyezett a császár kívánságába.

Annia Faustinának azonnal férjhez kellett mennie férje gyilkosához. Nem engedélyezték neki sem a fájdalmat, sem a gyászt. A palotában aztán hallatlan megaláztatások várták a pszichopata oldalán, amelyekben bizonyára elődeinek is része volt. Heliogabalus kedvelte a női szerepben való tetszelgést. Prostituáltként látogatta a nyilvánosházakat, s miután ez veszélyes volt, bordélyt rendezett be a palotában, s az egyik teremben árulta magát. Férje is volt, egy aranyhajú cirkuszi kocsihajtó, akitől egyenest megkívánta, hogy rendezzen féltékenységi jeleneteket, veréssel együtt. Az ilyen jelenetekre bőven akadt ok, mert a prostituált császár a jóképű férfiakat sem vetette meg.
Az államot eközben a két asszony, a császár nagyanyja, Julia Maesa és anyja, Julia Soaemias irányította. Az első közülük józanul ítélte meg unokája lépéseit és az egész helyzetet, a második viszont szemet hunyt fia őrültségei fölött, aki elmerült a vérben és a legválogatottabb orgiákban. Mindkét asszony nyilvánosan részt vett azonban a senatus ülésein - Julia Soaemias még női senatust is létrehozott, amely az ő elnöklete alatt a Quirinalison ülésezett, elsősorban a matrónák közti etikettel foglalkozva.

Hogy Heliogabalust kissé kijózanítsa, és egyúttal Rómának a jövőben új uralkodóra adjon esélyt, Julia Maesa kényszerítette az unokáját, hogy adoptálja és tegye caesarrá unokatestvérét, Alexianus Basianust. Ez Julia Mamaeának, másik lányának alig 13 vagy 14 éves fia volt. Az adoptálás során az Alexander nevet kapta. Mindössze öt évvel volt fiatalabb „apjánál”, Heliogabalusnál. Emez természetesen kihasználta a tényt, és önmagának gratulált az egész senatus színe előtt, hogy ilyen fiatalon apa lett. Ily módon Annia Faustina jogilag anyává vált. Címei lettek: az augustus felesége, a caesar és a tábor anyja.
Őrültsége ellenére Heliogabalus nem volt annyira naiv, hogy ne tudja, miről van szó valójában ebben az adoptációs játékban: világos volt, hogy előbb-utóbb összetűzés robban majd ki közte, illetve „fia” között. Hogy ezt a veszélyt kivédje, 222-ben Soaemias és Alexander kíséretében Heliogabalus a praetorianusok kaszárnyájába látogatott, úgymond beszélgetés céljából. Itt azonban a katonák két táborra szakadtak, s Alexandrosz hívei voltak fölényben. „Apját” annak anyjával együtt megölték, aztán mindkettőjük testét végigvonszolták a város utcáin, majd végül a csatornába dobták.

Hogy mi lett Annia Faustina sorsa? Erről hallgatnak a források. Valószínűleg a palotában maradt, tehát megmenekülhetett. Mindenesetre úgy látszik, hogy az eseményeket túlélte a Pomponiusszal való első házasságból származó lánya. Később ugyanis Flavius Antiochianushoz ment férjhez, aki 270-ben volt consul. Úgy tűnik, hogy ő volt az utolsó Marcus Aurelius általunk ismert leszármazottai közül.


Forrás:
Aleksander Krawczuk - Római császárnék
Fordította Dávid Csaba
ISBN 978 963 267 024 9