i. e. 578-534

Servius Tullius a hatodik római király; a hagyomány szerint Kr. e. 578-534. között uralkodott, a Római Királyság élén.

Egy rabnő fia volt, kire Tarquinius Priscus és felesége Tanaquil isteni csodajelek folytán örökbe fogadtak, s akit utódjukká neveltek (a népi etimologia ebből vezeti le a Servius nevet). Később Claudius császár egyik beszédében értékesebb történelmi adat fordul elő Servius Tullius-ra nézve, mely szerint Tarquinius Priscus idején egy Mastarna nevű etruriai ember vezette Rómába honfitársainak telepét, mely a Caelius hegyen ütött tanyát, míg maga Rómának királya lett.

A későbbi hagyomány előtt Servius Tullius oly tekintélyes volt, hogy Numa Pompiliuson kívül nincs a királyok sorában hozzá fogható. Nemcsak az istentisztelet rendszerének teljes kifejtése fűződik az ő nevéhez, hanem az adórendszer emléke is, mely egyfelől mint a társadalmi osztályok alapja, másfelől mint az általános hadkötelezettség egy nemének kulcsa, sok száz éven által Servius féle alkotmány néven volt ismeretes.

A Servius féle alkotmány, hasonlóan a Solonéhoz, timokratikus volt, vagyis a legvagyonosabbak tartották a hatalmat kezükben. Ugyanezen beosztás volt a hadszervezet alapja is. A hagyomány lassankint az egész közjogot Servius-ra vezette vissza, egyúttal pedig halálát is úgy írja le, hogy rokonszenves legyen. Állítólag Servius két leányát Rarquinius Priscus fiai Lucius és Aruns vették feleségül, ezek közül Aruns neje Tullia sógorával Luciussal szőtt bűnös viszonyt, mire előbb mindketten megmérgezték házastársaikat, majd új házasságra lépvén, a patriciusok egy töredékével fellázadtak Servius ellen és őt is megölték. Mi több, Tullia atyjának az utcán heverő holttestén keresztül kocsikázott, amiért azt a helyet Vicus Scelebratusnak nevezték.