Kétséges, hogy a Pilátus-aktának volt-e irodalmi utóhatása, azonban lehetséges forrásait, előzményeit vizsgálhatjuk. A pogány akták publikálása egy többé-kevésbé átgondolt propaganda-hadjárat része volt, melyben a korábbi üldözésekhez képest nagy szerep jutott az irodalom egy speciális szegmensének, nevezetesen a vitairatnak.

1. Az első mű, mely talán már a diocletianusi üldözéshez kapcsolódva keletkezett, egyszersmind a legmagasabb intellektuális szintű támadás volt, melyet a kereszténység ellen az ókorban intéztek, Porphyrios Kata Christianónja, mely a Suda-lexikon szerint 15 könyvből állt, és alaposságára jellemző, hogy egy teljes könyvel szenteli csuk unnál a bizonyítására, hogy Dániel könyve a Makkabeus háborúk idején íródott. A Kata Christianón datálásában erőteljes a bizonytalanság.
Eusebios Egyháztörténetének. egy megjegyzése alapján úgy tűnik, Szicíliában írta, tehát 270 táján, vagyis függetlenül a diocletianusi üldözésektől. Barnes és mások azonban nyomós érveket hoztak fel a mellett, hogy a mű sokkal későbbi, és a végleges formájában a diocletianusi üldözések alatt, vagy azokat közvetlenül megelőzően publikálták. A kérdést tovább bonyolítja, hogy nem zárható ki, hogy a Kata Christianón nem egy egységes szerkezetű irat volt, hanem rövidebb, egymástól független iratok gyűjteménye, melyek Porphyrios karrierjének különböző fázisaiban is keletkezhettek. Hogy Porphyrios politikai felkérésre dolgozott-e az üldözés alatt, vagy még békeidőben, csupán a filozófus morális attitűdjét minősítené, a mű utóélete viszont így is, úgy is az volt, hogy muníciót adjon a keresztényellenes polemisták egy generációja számára.

2. Valószínűleg a diocletianusi üldözést közvetlenül megelőzően vagy annak kezdetekor jelent meg Sossianus Hierocles Philaléthés (Az igazság barátja) című, valószínűleg a „keresztényekhez” alcímet viselő írása. Ez minden bizonnyal teljes egészében a politikai pamflet kategóriájába tartozott. A művet részben Lactantius említéseiből ismerjük, aki a szerzőt személyesen is ismerte, és Nikomédiában kénytelen volt meghallgatni is a mű felolvasását, valamint Eusebiostól, aki egy Kala Hieroklén című cáfolatot írt hozzá. Amennyiben ennek szerzője az egyház-történet-író Eusebios, és nem egy névrokona, akkor magát a cáfolatot is korainak kell tartanunk, mivel a szerző nem tesz említést sem a keresztényikiűzésről, sem Hieroclesnek az abban játszott aktív szerepéről."
Hierocles 302 körül Oriens vicariusa volt, Barnes szerint valószínűleg komoly szerepe volt azokban az eseményekben, melyek az üldözés megindításához vezettek. 304-ben Bithynia praesese lesz, ami azt jelentette, hogy a fővárosban ő irányíthatta a keresztényüldözést, majd később Egyiptom praefectusává nevezték ki. Az ő esete tehát teljesen eltér Porphyriosétól, amennyiben róla bizonyosan tudható, hogy keresztényeket kínoztatott meg és végeztetett ki. A mű mindenképp a diocletianusi üldözés korai szakaszában íródott, vagy azt közvetlenül megelőzően. Tartalmáról keveset tudunk, Lactantius minősítését (alius... mordacius seripsif) megerősíti egy másik állítása: Hierocles szerint Jézus rablóvezér volt.

3. Lactantius hosszasan ír egy meg nem nevezett pogány filozófusról, aki szintén írt a keresztények ellen, ráadásul ezt már az üldözések alatt tette, tehát nem éppen fair play játékosként. Ezt a filozófust többen Porphyriosszal azonosítják, bár Lactantius leírása nem tartalmaz olyan konkrétumot, mely teljes egyértelműséggel Porphyriosra utalna.

4. Makarios Magnés Apokritikonja és az abban szereplő név nélküli pogány. A keresztény mű itt valószínűleg későbbi, tehát csak a 4. sz. közepén vagy végén íródott, azonban a pogány filozófus, akit cáfol, valószínűleg 3. század eleji. A szerző személye kétséges. A leggyakoribb azonositási kísérlet szerint Porphyrios művének egy rövidített kivonatát ismerte Mukarios, esetleg Herocles Philaléthését, de Iulianus császár sem zárható ki. Mivel a pogány Pilátus akta elveszett, és a fenti vitairatokat is csak szórványos töredékekből ismerjük, így tartalmi összefüggéseik csak gyaníthatok, de nem tár-hatók fel. Lactantius szövege egyértelművé teszi, hogy az üldözések megindulása után a kormányzati propaganda érdekében a lehető legnagyobb nyilvánosságot adták e polemikus iratoknak.



Tóth Anna Judit