logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A másik testőr

Ha erre a két emberre, Seianusra és Macróra, illetőleg történelmi-politikai szerepükre gondolunk, önkéntelenül is eszünkbe jutnak a jóval későbbi frank uralkodók „major domusai" vagy a keleti deszpoták, szultánok „nagyvezérei". Alig alakult át a római köztársaság principátussá, és máris megjelent a princeps mellett az a neki alárendelt, de mégis magas rangú katona, aki alkalomadtán átvehette az uralkodó szerepét - letaszítva a trónról azt, akinek felemelkedését köszönhette. Közben persze a római princeps jogköre is egyre inkább korlátlan hatalommá szélesedett.

Igazában nem tudjuk, vajon csakugyan része volt-e Macrónak abban is, ahogy Tiberius 78 éves korában a végelgyengülés felé közeledve kimúlt. Tacitus mindenesetre így adja elő:

Már azt hitték, nem él Tiberius, és sokan már gratuláltak is utódjának, amikor váratlanul magához tért az elalélt, döbbent rémületet keltve azokban, akik megkönnyebbültek halálhírére. Csak a hidegvérű Macro adott ekkor parancsot a szolgáknak: dobjanak párnákat a föléledőre, és fojtsák meg.

Ezt beszélték Tiberius haláláról Rómában alig 60-70 évvel később.



Forrás: Szabó Árpád - Róma jellemei Móra Ferenc könyvkiadó 1985