logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Az innovatív császár

A tudós császár a mindennapi élet kérdéseivel is foglalkozott. Rómában, a birodalom központjában nagyszabású építkezési vállalkozásokba fogott, illetve az elődei által megkezdett munkálatokat folytatta, vagy fejezte be. Ezek közül a munkálatok közül kiemelkedik a Fucinus-tó lecsapolásával kapcsolatos nagyívű terv végrehajtása. A Rómát járvánnyal fenyegető Fucinus-tavi mocsarak lecsapolását már Iulius Caesar is tervbe vette.

A tizenegy évig tartó munka megszervezése és harmincezer ember foglalkoztatása Claudius alatt eredményre vezetett. Sikerült egy 5640 méter hosszú csatorna kiásásával, a hegyek áttörésével, a tó vizét a Liris folyóba vezetni. A munkálatok jótékony hatása több területen is érezhető volt.
Részben megoldódott a járványveszély elhárítása, részben pedig harmincezer ember több mint egy évtizedig munkát kapott. Mellékesen a tudatos uralkodói propaganda részévé tette a princeps az építkezési munkálatok megkezdését bevezető ünnepi játékokat. A tavon nagyszabású hajósütközetet rendezett, a tutajokon, a három- és négy-evezősoros hajókon mintegy tizenkilencezer ember tartózkodott. A vízi küzdelem fényét a mellvédeken elhelyezett katapulták és balliszták működtetése emelte.

Ehhez a projekthez kapcsolódott Claudius vízvezeték-építési programja. Róma két legjelentősebb vízvezetékének az építése erre a korra tehető. Az Aqua Claudiát és az Aqua Anio Novust Claudius vezette be Rómába. Az Aqua Claudia 69 km, az Aqua Anio Novus 87 km távolságról szállította a vizet Rómába. A több kilométer hosszan, 32 méter magas íveken haladó vízvezetékcsövek számtalan helyen egymás fölött futottak. Az idősebb Plinius büszke csodálattal írt az átfúrt hegyekről, a feltöltött völgyekről, a megépített boltívsorokról és a hosszú vezetékről, amely friss vizet biztosított Rómában a lakóházaknak, a fürdőknek, a halastavaknak, a kerteknek. A hárommillió-ötszázezer sestertiust felemésztő építkezést némi túlzással a földkerekség egyik csodájának tartotta.

Claudius a fenti nagyszabású építkezések mellett arra is ügyelt, hogy Róma gabonaellátása zökkenőmentes legyen. Ehhez szükségessé vált az ostiai kikötő bővítése. A kikötőt mólókkal, kőgáttal egészítette ki – egy egyiptomi obeliszket szállító hajót süllyesztett el, hogy így biztos alapot adjon a rá építendő világítótoronynak.
A pharosi mintára épült világítótorony éjszaka fényjelzésekkel segítette a hajósok tájékozódását. Az építési munkálatok mellett átalakította a kikötő működésének irányítási rendjét, a szenátori quaestor Ostiensis felügyelete helyett a szabados procurator portus Ostiensis vezetése alatt szabadosokkal és császári rabszolgákkal működő irodát hozott létre.

A gabonaellátás átszervezése az Augustus és Tiberius által megkezdett úton folytatódott. Claudius kedvezményekkel és a költségek átvállalásával igyekezett a gabonaszállítás zökkenőmentességét biztosítani. A szervezet működését is szakszerűbbé kívánta tenni, ezt szolgálta a cura annonae praefectusa alá rendelt nagyszámú, főként felszabadított rabszolgákból álló személyzet.

Claudius a korábbiakat is felülmúló építkezési programjával nemcsak lakhatóbbá tette Rómát, de nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy Róma urbs aeterna legyen. Szenátusi határozattal megakadályozta az elharapódzó bontási tevékenységet is. A tulajdonos átépíthette a házát, de nyerészkedés céljából nem adhatta el a bontásra szánt házat. Az Urbs egyes régióinak állapotát és az utcák karbantartását a szabados regionibus Urbisokkal felügyeltette.

A tudatos politikai elképzelésekkel rendelkező uralkodónak arra is kiterjedt a figyelme, hogy az új építmények, hivatalok vezetése megfelelő kezekbe kerüljön. A megfelelő ember Claudius számára nem az előkelő származást, hanem a szakértelmet jelentette. Átgondolt uralkodói koncepciót tükrözött a vízszolgáltatás személyi feltételeinek megszervezése.
Az Augustus-kori technikai személyzetet mintegy háromszorosára növelte. Frontinus beszámolója alapján megállapítható, hogy 460 familia Caesarist helyeztek az új procurator aquarum – aki maga is császári szabados volt – vezetése alá. A vízhálózat lényeges pontjaira a vízelosztást ellenőrző villicust állított. Az Aqua Claudia jelentőségét mutatja, hogy itt két felügyelőre is szükség volt. A vízszolgáltatás felügyeletének aprólékos megszervezése kapcsán is tanúi lehetünk annak, hogy Claudius növelni igyekezett a közszolgáltatásokhoz szükséges központi irányítást és szakértelmet.

Bár a vezetékek, a víztornyok, tárolómedencék építése, bővítése a császári pénzügyeket felügyelő fiscust sújtotta, de növelték a princeps tekintélyét.


Mózer Ibolya

http://www.vasiszemle.t-online.hu/2008/05/mozer.htm