Szem Pál második nagy körutazásának állomáshelyei közé tartozott Athén is, ahol egyes kutatók szerint büntetőeljárást indítottak az apostol ellen. Az ókori világ kulturális központját Kr. e. 146-ban hódították meg a rómaiak, A „szövetséges ősi város" (Tac. ann, 2,53) mindvégig megtartotta szabad városi (civitas libera) rangját, s az ezzel járó kiváltságait. Pál a zsinagógában és a város főterén hirdette az evangéliumot (ApCsel 17,17).
Egyesek új istenek hirdetőjének vélték, mivel Jézusról és a feltámadásról beszélt nekik, s valószínűleg úgy értelmezték szavait, hogy a Feltámadás (mászutszisz) is külön istenség (ApCsel 17,I8). Lukács tudósítása szerint Athén polgárai az Areíoszpagosz-hoz (epitón Areion págon) vezették az apostoli, s ott megkérdezték tőle: „Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Valami különös dolgot hallunk ugyanis tőled. Ezért hát tudni akarjuk, mirőt van szó (ApCsel 17.19-20).

Máig vitatott a kérdés, hogy hogyan kell helyesen értelmezni az „Areiosz págosz” kifejezést: egyrészt ugyanis így nevezték Athénban az Akropolisztól nyugatra eső magaslatot (gör. „Arész dombja”), de így hívták a város egyik legfőbb hatóságát is, mely többek között büntetőbíróságként működött: Egyesek véleménye szerint Pált csupán a dombra vitték fel, mások viszont amellett érvelnek, hogy az apostoli a bíróság elé állították." Az utóbbi álláspontot képviseli többek között TÍMOTHY DÁVID BARNES is, aki szerint Pál athéni beszéde egyértelműen a bírósági védőbe szedek stílusát és szerkezetét követi,
BARNES rámutat arra, hogy Athénban súlyosan megbüntették azt, aki új vallási tanokat hirdetett.
Josephus Flavius valóban a következőket írja az athéniekről: „Ninoszt, a papnőt megölték, mivel valaki azzal vádolta, hogy idegen istenek misztériumait követte; márpedig ezt náluk törvény tiltotta, s az idegen istenek kultuszának bevezetésével szemben a halált tartották méltó büntetésnek (fos. Ap, 2,37).“ Feltehetőleg Pált is azzal a váddal állították bíróság elé, hogy idegen isteneket hirdet.

Az apostol védőbeszédét - bírái jóindulatának felkeltése céljából - azzal kezdi, hogy dicséri a város vallásosságát: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok" (ApCsel 17,22). Ezzel kapcsolatban megjegyezhető, hogy az athéniak valóban híresek voltak vallásosságukról. Pauszániasz, aki az I. században bejárta egész Görögországot, azt írja, hogy „az athéniakban sokkal erősebben él a vallásos érzés, mint más népekben" (Pausz. 1,24,3).

Ezután Pál - rám utalva az ellene felhozott vádak megalapozatlanságára - röviden kifejti, hogy nem idegen istenek hirdetője: „Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakad tani egy oltárra, amelyen ez a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismerhettek is tiszteltek (ApCsel 17,22-23).
Itt érdemes megemlíteni, hogy a régészeti kutatások során több olyan oltárt is találtak az ókori Görögország területén, amelyeket ismeretlen istenek tiszteletére szenteltek. Pauszaniasz említést tesz arról, hogy az athéniak „ismeretlen isteneknek" is állítottak oltárt (Pausz. 1,1,4). Tertullianus szintén utal e görög szokásra: ..találhatok bizonnyal ismeretlen istenek részére áruba bocsátott oltárokat, de ez attikai bálványimádás" (Tért. Morc. 1,9).

A vád cáfolása után Pál - ahogy GÁL FERENC írja - „az ész világánál igyekszik igazolni Isten létét, illetve azt, hogy az igazi isten nem azonosítható a bálványokkal. "1 Rámutat az általa hirdetett vallási tanítás azon elemeire, amelyek Összefüggésbe hozhatók a sztoikus filozófia gondolataival, s szó szerint idézi több görög költő sorait. Végül felhívja a figyelmet arra, hogy mindenkinek meg kell térnie, mert Isten ítélkezni fog a világ felett egy férfi által, akit az által igazolt, hogy feltámasztotta a halálból (ApCsel 17.24-31).
Lukács szerint a feltámadás hallatám némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Erről majd még máskor is meghallgatunk téged." Pál erre eltávozott közülük, néhányan azonban csatlakoztak hozzá, így például Dénes, az Areioszpagosz tagja, akiből a hagyomány szerint később Athén első püspöke lett (ApCsel 17,32-34).

Ha figyelmesen olvassuk Lukács sorait, megállapíthatjuk, hogy BARNES elmélete meglehetősen gyenge lábakon áll. Abból, hogy Pál beszéde egy bírósági védőbeszédhez hasonlít, még nem következik az, hogy az apostol szavai valóban a város törvényszéke előtt hangzottak el. Ha főbenjáró ügyben vádat emeltek volna Pál ellen, azt Lukács valószínűleg nem hallgatta volna el. Pál a hallgatóság tagjait nem nevezi bíráknak, csupán „athéni férfiak”-nak.
Lukács egyik mondata azt sugallja, hogy az összes athéni, sőt a városban időző idegenek is hallgatták Pál beszédét (ApCsel 17,21). Az apostol előadásához fűzött megjegyzés („Erről majd még máskor is meghallgatunk téged") egyáltalán nem bírósági eljárásra vall: ilyen szavakkal egy formátlan népgyűlést be lehet fejezni, egy törvényszéki ülést azonban semmiképpen sem.

Athén nagy tekintélynek örvendő bírái egy főbenjáró ügy tárgyalását valószínűleg nem fejezték volna be gúnyolódással. Lukács szerint Pál az areioszpagoszi beszéde után teljesen szabadon távozott a városból. Ebből is az következik, hogy nem indult ellene bűnvádi eljárás. Egy tárgyalást ugyanis háromféle határozattal lehet befejezni: a vádlott elítélésével, felmentő ítélet meghozatalával vagy a tárgyalás elhalasztásával. Az apostol beszédéhez fűzött megjegyzés semmiképpen sem értelmezhető marasztaló ítéletként, de felmentésként sem, hiszen a felmentés az ügy végleges befejezését jelenti, s így a felmentett személyt nem lehet újból kihallgatni.
Végül a hallgatóság szavai nem értelmezhetők a tárgyalás elhalasztásáról hozott döntés kihirdetésének sem; ebben az esetben ugyanis a vádlottat fogva tartották volna a következő tárgyalásig. Lukács viszont sem fogságról, sem újabb tárgyalástól nem tudósít bennünket, így végső következtetésünk csak az lehet, hogy Pált nem állították Athénban bíróság elé: az apostol híres beszéde nem a törvényszék előtt hangzott el, hanem az Areioszpagosz nevű domboldalon."”