14. De Isten megtiltotta nékem, hogy másban legyen dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.
15. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.
16. Es a kik e szabály szerint járnak, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén.
17. Ennekutána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben.
18. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel atyámfiai! Ámen.

A galatáknak íratott Rómából.

Mihi antem absit gloriari, nisi in truce Domini nostri Iesu Christi, per quam mundus mihi crucifixus est, et ego mundo.
Nam in Christo neque circumcisio quicquam valet, neque praeputium; sed nova creatura.
Et quicunque hac regula ambulabunt, pax super eos et misericordia, et super Israelem
Dei.
In reliquis nemo facessat mihi molestiam; ego enim stigmata Domini Iesu in corpore meo porto.
Gratia Domini nostri Iesu Christi cum spiritu vestro, fratres. Amen.
Ad Galatas missa fuit e Roma.

14. De Isten megtiltotta nékem, hogy másban legyen dicsekedésem. A hamis apostolok céljait állítja itt szembe a saját őszinteségével. Mintha azt mondta volna: „Hogy elkerüljék a kereszt hordozását, tagadják Krisztus keresztjét, a ti testeitekkel vásárolják meg az emberek tapsát, s végül diadalmaskodnak felettetek. Az én győzelmem és az én dicsekedésem azonban Isten Fiának a keresztjében van.” Ha a galaták nem lettek volna a végtelenségig megfosztva a józanésztől, akkor vajon nem kellett volna utálattal viszonyulniuk azokhoz az emberekhez, akikről látták, hogy sportot űznek a veszélyes állapotukkal?
Dicsekedni Krisztus keresztjében annyi, mint dicsekedni a megfeszített Krisztusban. De ebben ennél több is rejlik. Abban a halálban - amely annyira szégyentelje és gyalázatos, és amit Isten Maga mondott átkozottnak, s az emberek is utálattal és botránkozással szemlélnek - abban a halálban fog dicsekedni, mert abban szerzi meg a tökéletes boldogságot. Ahol a legnagyobb jót találja meg az ember, ott van az ő dicsősége. De miért nem keresi Pál máshol? Noha az üdvösség Krisztus keresztjében tárul a szemünk elé, mit gondol a feltámadásáról? Erre azt válaszolom, hogy a keresztben a megváltás minden része megtalálható, de Krisztus feltámadása nem vezet el minket a kereszttől. S figyeljük meg gondosan, hogy minden más dicsekedésfélét nem másként, mint hatalmas sértésként utasít el. „Isten óvjon minket efféle hatalmas csapástól!” Ez a Pál által állandóan használt „Isten megtiltotta” kifejezés jelentése.

Ami által nékem megfeszíttetett a világ. Miután a görög kereszt szó (axaupo^) hímnemű, a viszonyszó fordítható mind az aki által, mind az ami által kifejezéssel attól függően, hogy Krisztusra, vagy a keresztre vonatkoztatjuk. Véleményem szerint azonban helyesebb a keresztre vonatkoztatni, mert szigorúan véve a kereszt által halunk meg a világnak. De mi a világ jelentése? Kétségtelenül az új teremtéssel van szembeállítva. Bármi is áll ellentétben Krisztus lelki királyságával, az a világ, mert az óemberhez tartozik, egyszóval tehát a világ az ó-ember célja és törekvése.
A világ megfeszíttetett nekem. Ez pontosan megegyezik azzal a nyelvezettel, amit más alkalommal használ: „De a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil3:7-8). Megfeszíteni a világot annyi, mint megvetéssel és lenézéssel kezelni.
Majd hozzáteszi: és én is a világnak. Ez alatt azt érti: méltatlannak tartotta önmagát arra, hogy számításba vegyék, mint valóban teljesen megsemmisítettet, mert olyan dolog volt ez, amihez a holt embernek nincsen semmi köze. Mindenesetre úgy érti, hogy az ó-ember megöldöklésével megtagadta a világot. Egyesek szerint ez ezt jelenti: „Ha a világ gyűlöltként és kiközösítettként tekint rám, én kárhozottnak és átkozottnak tekintem a világot.” Ez nekem kissé túlfeszítettnek tűnik, de az olvasóimra bízom a dolog megítélését.

15. Mert Krisztus Jézusban. Annak oka, amiért megfeszíttetett a világnak, és a világ is neki az, hogy Krisztusban, Akivel lelkileg egyesült, semmi más nem használ, csak az új teremtés. Minden másnak szerte kell foszlani és el kell pusztulni. Ezt azokra a dolgokra vonatkoztatom, amik gátolják a Lélek megújítását. „Azért ha valaki Krisztusban van”, mondja, „(legyen) új teremtés az” (2Kor5:17).
Azaz, ha bárki Krisztus királyságához tartozónak akar számíttatni, legyen új teremtéssé Isten Lelke által. Többé ne éljen önmagának, vagy a világnak, hanem támadjon fel az „új életre” (Rm6:4). Annak okát pedig, amiért arra a következtetésre jut, hogy sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem bír semmiféle jelentőséggel, már vizsgáltuk. Az evangélium igazsága elnyeli és semmivé teszi a törvény összes árnyképét.

16. És a kik e szabály szerint járnak. „Bárcsak bővelkednének és boldogok lennének!” Ez nem pusztán értük mondott imádság, hanem az elfogadás jele is egyben. A szavainak jelentése tehát az, hogy akik ezt a tanítást tanítják, méltók minden megbecsülésre és tisztességre, akik viszont nem, azok még meghallgatást sem érdemelnek. A szabály szó azt a szabályos és szokásos utat jelenti, amit az evangélium összes istenfélő szolgálójának követnie kell. Az építészek is egy modellt követnek az épület felhúzása során, mely segítségükre van a helyes forma és megfelelő arányok betartásában. Efféle modellt (Kavova) ír elő az apostol az ige szolgálóinak, akiknek az egyházat kell építeni, „a nekik mutatott minta szerint” (Zsid8:5).
A hűséges és becsületes tanítóknak, valamint mindazoknak, akik engedik, hogy ez a szabály irányítsa őket, páratlan bátorítást kell meríteniük ebből az igeversből, melyben Isten Pál szájával mond rájuk áldást. Nekünk nincs okunk félni a pápa mennydörgéseitől, ha Isten a mennyből békességet és irgalmasságot ígér. A járnak szó vonatkozhat mind a szolgálóra, mind a népére, bár főként a szolgálóra vonatkozik.

És az Istennek Izráelén. Ez a hamis apostolok dicsekedésének közvetett nevetségessé tétele, akik azzal kérkedtek, hogy testileg ők Ábrahám leszármazottai. Két embercsoport viseli ezt a nevet: a színlelt Izrael, akik az emberek szemében tűnnek ennek, valamint Isten Izraelje. A körülmetélkedés álruha volt az emberek előtt, az újjászületés viszont igazság Isten előtt. Egyszóval, azokra vonatkoztatja az Isten Izraeljét, akiket korábban Ábrahám gyermekeinek nevezett hit által (Gal3:29), s így kiterjeszti ezt minden hívőre, akár zsidóra, akár pogányra, akik egyetlen egyházban egyesültek. Épp ellenkezőleg: a leszármazás az egyetlen dicsekvése a testi Izraelnek, s ez vezette az apostolt arra, hogy a Róma levélben ezt állítsa: „nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók. Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók” (Rm9:6-7).

17. Senki nékem bántásomra ne legyen. Most a tekintély hangjával szólal meg, az ellenségeinek visszaszorítása érdekében, és olyan nyelvezetet használ, melyre az ő magas rangja teljes mértékben felhatalmazza. „Hagyjanak fel akadályok gördítésével az én prédikálásom útjába”. Az egyház kedvéért készen állt arra, hogy szembeszálljon a nehézségekkel, de nem engedi, hogy vitákkal félbeszakítsák. Senki nékem bántásomra ne legyen. Senki emberfia ne akadályozza a munkám menetét.
Ami minden mást illet, azaz minden mást az új teremtést leszámítva. „Ez az egyetlen dolog elegendő nekem. Más dolgok nem fontosak és nem érdekelnek. Senki emberfia ne kérdezzen engem azokról.” Így helyezi magát mindenki fölé, és nem engedi át senkinek a szolgálata támadásának hatalmát. Ami a minden mást, vagy a többit illeti, a kifejezés szó szerint azt jelenti, amit Erasmus véleményem szerint helytelenül az időre vonatkoztat.
Mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben. Ez ad számot a bátor, tekintélyt parancsoló nyelvezetéről. S mik voltak ezek a jelek? Bebörtönzés, láncok, ostorozás, csapások, megkövezés, és mindenféle sértő bánásmód, amit elszenvedett az evangéliumról bizonyságot téve. A földi harcnak is megvannak a maga kitüntetései, ami kiosztásával egy tábornok közszemlére teszi egy katona bátorságát. Így Krisztusnak, a mi Vezetőnknek is megvannak a maga bélyegei, melyeket bőségesen használ, egyes követőit nagy kitüntetésben részesítve azokkal. Ezek a bélyegek azonban egy jelentős vonatkozásban különböznek a többitől, nevezetesen hogy a kereszt természetének részesei, és a világ szemében szégyenletesek.
Ezt sugallja a bélyegeknek fordított szó (oiiygaxa - stigmák), mert szó szerint azokat a jeleket jelenti, amelyekkel rendszerint a barbár rabszolgákat, a szökevényeket, vagy a gonosztevőket bélyegezték meg. Pálról tehát aligha lehet mondani, hogy jelképeket használ, mikor azzal dicsekszik, hogy azokat a bélyegeket hordozza, melyekkel az Úr Jézus szokta megjelölni a legkiválóbb katonáit, s amelyek a világ szemében a szégyen és a gyalázat tárgyát képezik, de Isten és az angyalok előtt felülmúlják a világ minden tisztességét.

18. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel. Nemcsak azért imádkozik, hogy Isten nagy kegyelemben részesítse őket, hanem hogy megfelelő érzések legyenek a szíveikben róla. Csak akkor élvezzük ugyanis, ha a lelkükhöz jut. Nekünk tehát azért kell könyörögnünk, hogy Isten készítse el a lelkünket a kegyelem lakóhelyének. Ámen,