7. Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?
8. Ez a hitetés nem attól van, a ki titeket hív.
9. Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.
10. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek; de a ki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen.
11. Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya.
12. Bárcsak ki is metszetnék magukat, a kik titeket bujtogatnak.

Currebatis bene. Quis vos impedivit, ne obediretis veritati?
Persuasio non est ex eo qui vocavit vos.
Modicum fermentum totam massam fermentat.
Ego persuasus sum Deuteronomy vobis in Domino, quod non aliud sitis sensuri: qui autem turbat vos, portabit judicium, quisquis sit.
Ego autem, fratres, si circumcisionem adhuc praedicem, quid adhuc persequutionem patior? exinanitum est scandalurn crucis.
Utinam etiam abscindantur, qui vos conturbant.

7. Jól futottatok. A szidás, amiben az apostol részesíti őket az igazságtól való mostani eltávolodásuk miatt, abból a konkrét célból keveredik a korábbi útvonaluk jóváhagyásával, hogy a szégyenérzetük felszításával gyorsabban visszatérjenek a helyes útra. A „kicsoda gátol meg titeket?” kérdésben közölt megdöbbenés az elpirulásukat hivatott kiváltani. Én a szót inkább az engedelmeskedni, semmint a hinni kifejezéssel fordítom, mivel egyszer már magukhoz ölelvén az evangélium tisztaságát, az engedelmesség útjáról tértek le.

8. Ez a hitetés nem attól van. Korábban érvekkel küzdve ellenük, most végül a tekintély szavával jelenti ki, hogy a hitetésük nem Istentől származik. Az efféle intéssel nem sokat törődnének, ha nem támasztaná alá a beszélő tekintélye. Pál azonban, akiknek a galaták az isteni elhívásuk kihirdetését köszönhették, teljes joggal szólhatott hozzájuk ezzel a magabiztos nyelvezettel. Ez az oka annak, amiért nem közvetlenül mondja, hogy Istentől, hanem körülírással fejezi ki: attól, aki titeket hív Mintha ezt mondta volna: „Isten soha nem következetlen Önmagával, s Ő az, aki az én prédikálásommal üdvösségre hívott el benneteket. Ez az új hitetés más forrásból származott, s ha azt akartátok gondolni, hogy az elhívásotok Istentől származik, nos, óvakodjatok azoktól, akik a saját új koholmányaikat akarják rátok tukmálni.” Noha elismerem, a görög KaXouvxo^ viszonyszó jelen időben szerepel, én mégis jobbnak látom az aki titeket elhívott kifejezéssel fordítani, hogy elejét vegyem a kétértelműségnek.

9. Kis kovász. Ez, úgy vélem, a tanításra vonatkozik, nem az emberekre. Óvja őket azoktól a káros következményektől, melyek a tanítás megromlásából származnak, s figyelmezteti őket, hogy ne tekintsék ezt csekély, vagy egyáltalában semmi veszélyt sem jelentő dolognak, mint azt általában szokták tenni. A Sátán hadicsele az, hogy nem kísérli meg az egész evangélium nyílt megsemmisítését, hanem hamis és romlott véleményekkel szennyezi be a tisztaságát. Sokan siklanak át ily módon az okozott sérelem súlyossága felett, s ezért határozatlanabb ellenállást tanúsítanak.
Az apostol hangosan kinyilatkoztatja, hogy miután Isten igazságát megrontották, többé már nem vagyunk biztonságban. A kovász hasonlatát használja, minek bármilyen kicsiny is a mennyisége, az egész tésztát megsavanyítja. A legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk, nehogy megengedjük, hogy az evangélium tiszta tanítását bármiféle hamisítvánnyal helyettesítsék.

10. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok. Minden hevességét újra a hamis apostolok ellen irányítja. Nekik a gonoszságot vázolja fel, és ítélettel fenyegeti őket. Jó reménységét fejezi ki a galatákkal kapcsolatosan, hogy gyorsan és készségesen visszatérnek az őszinte hitre. A tudat, hogy velünk kapcsolatosan jó reménységgel vannak, bátorságot ad nekünk. Szégyenteljesnek tartjuk ugyanis csalódást okozni azoknak, akik irántunk való érzelmei kedvesek és barátságosak. De visszavezetni a galatákat a hit tiszta tanításához, amitől elfordultak, Isten munkája volt. Az apostol azt mondja, hogy bízik bennük sv Kupira, az Úrban, amivel arra emlékezteti őket: a megtérés mennyei ajándék, amit Istentől kell kérniük.

A ki titeket megzavar. A most kimondott, ezzel megerősített vélemény nagyobbrészt azokat a csalókat hibáztatja, akik megtévesztették a galatákat. Az ellenük hirdetett büntetések alól ugyanis a galaták majdnem teljes mértékben felmentést kapnak. Hajtsa mindenki a fülét erre, akik zűrzavart keltenek a gyülekezetekben, akik megtörik a hit egységét, és megsemmisítik a gyülekeztetek harmóniáját.
Ha pedig van bennük bármiféle helyes érzés, reszkessenek ettől az igétől. Isten Pál szájával jelenti ki, hogy „senki, akik által ezek esnek” (v. ö. Lk17:1), nem ússza meg büntetlenül. A bárki legyen kifejezés hangsúlyos, mert a hamis apostolok hangzatos nyelvezete megrettentette a tudatlan tömegeket. Szükségessé vált, hogy Pál a megfelelő hévvel és energiával védelmezze ezt a tanítást, és ne kíméljen senkit, aki felmerészelte emelni a hangját ellene, bármilyen kiváló, és bármennyire megbecsült volt is az illető.

11. Én pedig atyámfiai. Az érvet a végső okból származtatja. „Teljesen a hatalmamban állna”, mondja „elkerülni az emberek minden nemtetszését, valamint minden veszélyt és üldöztetést, csak össze kellene kevernem Krisztust a ceremóniákkal. A buzgóság, mellyel szembeszállók velük, nem magamtól van, és nem a magam javát szolgálja.” De hogy megteszi, ez vajon bizonyítja azt, hogy a tanítása igaz? Erre azt válaszolom, hogy a helyes érzelmek és a tiszta lelkiismeret, mikor egy tanítónál mutatkoznak meg, nem csekély mértékben járulnak hozzá a magabiztosság megszerzésében.
Emellett nem hihetünk, senkit olyan őrültnek, hogy saját magától tenne lépéseket azért, hogy a nyomorúságot magára hozza. Végül, abba a gyanúba keveri ellenségeit, hogy a körülmetélkedés prédikálásával inkább hajlanak saját könnyebbségük előmozdítására, mint arra, hogy hűségesek maradjanak Krisztus szolgálatában. Röviden, Pál a lehető legtávolabb állt a becsvágytól, a kapzsiságtól, vagy a személyes érdekek figyelembe vételétől, mert megvetette a kegyet és a tapsot, s inkább kitette magát a tömeg üldözéseinek és dühének, semhogy egy hajszálnyira is eltérjen az evangélium tisztaságától.

Akkor eltöröltetett a kereszt botránya. Vajon az evangéliumról beszélve Pál szándékosan nevezi a keresztnek, vagy a kereszt botrányának, mikor a szegényes, egyszerű stílusát szembe akarja állítani az emberi bölcsesség, vagy igazság(osság) „kevélységével” (Júd1:16). A zsidók ugyanis felfuvalkodván a saját igazság(osságuk)ba vetett téves magabiztosságuktól, s a görögök a bölcsességükbe vetett ostoba hitükkel megvetették az evangélium egyszerűségét.
Mikor tehát itt azt mondja, hogy ha elismerik a körülmetélkedés prédikálását, akkor eltöröltetik a kereszt botránya, akkor azt érti alatta, hogy az evangéliumot nem fogadják majd bosszúsággal a zsidók, hanem a teljes egyetértésükkel lesz az tanítva. S miért? Mert többé nem sértődnek meg a színlelt és hamis, Mózestől és Krisztustól összeszedett evangéliumtól, hanem nagyobb engedékenységgel tekintenek majd erre a keverékre, ami meghagyja őket a korábbi felsőbbrendűségük birtokában.

12. Bárcsak ki is metszetnék magukat. A haragja tovább fokozódik, s azoknak a csalóknak a megsemmisítéséért imádkozik, akik megtévesztették a galatákat. A kimetszetni szó látszólag arra a körülmetélkedésre vonatkoztatja, amit erőltettek. „Széttépik az egyházat a körülmetélkedés kedvéért: bárcsak teljesen ki is metszetnék magukat”. Chrysostom támogatja ezt a véleményt. De miképpen egyeztethető össze az efféle átkozódás az apostol szelídségével, akinek azt kellene kívánnia, hogy mindenki üdvözüljön, és senki ne kárhozzon el? Ami az embereket illeti, és elismerem ennek a kifejezésnek az erejét, mert Isten akarata az, hogy mi mindenkinek válogatás nélkül keressük az üdvösségét, mivel Krisztus az egész világ bűneiért szenvedett.
Az odaszánt elmék azonban időnként túllépik az emberei megfontoltság határait, szemüket Isten dicsőségére, és Krisztus királyságára szegezvén. Isten dicsőségének, ami önmagában is kiválóbb, mint az emberek üdvössége, nagyobb megbecsülést és tiszteletet kell tőlünk kapnia. Az Isten dicsőségét buzgón támogatni vágyó hívők megfeledkeznek az emberekről, elfelejtik a világot, és inkább az egész világot veszni hagynánk, semhogy Isten dicsőségének a legcsekélyebb része is veszendőbe menjen.

Emlékezzünk rá azonban, hogy az ehhez hasonló imák nem az emberek teljes figyelmen kívül hagyásából, és egyedül az Istenre figyelésből származnak. Pál nem vádolható kegyetlenséggel, mintha szembeszegülne a szeretet törvényével. Emellett ha egyvalakit, vagy csak néhány embert veszünk figyelembe, micsoda túlsúlyban kell lennie az egyháznak! Kegyetlen fajta kegyelem az, amelyik egyetlen embert többre tart az egész egyháznál. „Egyrészt veszélyben látom Isten nyáját, másrészről látok egy, a Sátánhoz hasonló farkast keresni, kit nyelhetne el” (v. ö. 1Pt5:8).
Vajon nem kell az egyház iránti aggodalmamnak elnyelni minden gondolatomat, és arra a kívánságra indítani, hogy az üdvösségét a farkas megsemmisítésével kell elérni? De mégsem akarom, hogy bárki így elvesszen, hanem az egyház iránti szeretetem és az érdekei iránti buzgalmam olyasféle eksztázisba ragadnak el engem, hogy nem tudok semmi másra gondolni.” Az egyház minden pásztorát efféle buzgalom fűti majd. Az „akik titeket bujtogatnak” kifejezéssel fordított görög eredeti azt jelenti: valamilyen rangról, vagy pozícióból eltávolítani. A Kai, is szó erőteljesebben fejezi ki azt a vágyát, hogy ezeket a csalókat ne csak lefokozzák, de teljesen különítsék is el és metsszék is ki.