19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, eretnekségek,
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképpen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.

Manifesta vero sunt opera carnis, quae sunt adulterium, scortatio, immunditia, lascivia,
Idololatria, veneficium, inimicitiae, contentio, aemulationes, irae, concertationes, seditiones, haereses,
Invidiae, homicidia, ebrietates, comissationes, et his similia; Deuteronomy quibus praedico vobis, quemadmodum et praedixi, quod qui talia agunt regnum Dei haereditate non possidebunt.

19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók. A Léleknek engedelmeskedni és szembeszegülni a testtel két nagy cél, ami a keresztyének elé tárul, s aminek az eléréséhez a legnagyobb erősfeszítések kifejtésére kapnak buzdítást. Ezekkel a nézetekkel összhangban festi most elénk mind a test, mind a Lélek képét. Ha az emberek ismerték volna önmagukat, nem lett volna szükségük erre az ihletett kijelentésre, mert ők nem mások, csak test, de akkora képmutatás jellemzi a természetes állapotunkat, hogy soha nem vesszük észre a saját romlottságunkat, amíg a fát teljességgel ki nem ismerjük a gyümölcsei által (Mt7:16, Lk6:44).

Az apostol most tehát azokra a bűnökre mutat rá, amelyek ellen harcolnunk kell, hogy ne a test szerint éljünk. Valóban nem sorolja fel valamennyit, s ezt ki is jelenti a felsorolás végén, de azokból, amelyeket megemlít a többi jellege is könnyen kideríthető. A házasságtörést és a paráznaságot teszi előre, majd következik a tisztátalanság, ami kiterjed a szemérmetlenség minden fajtájára. A bujaság kiegészítő kifejezésnek tűnik, mert az ennek fordított görög aosXysia szót azokra mondják, akik zabolátlan és kicsapongó életet élnek. Ez a négy a hetedik parancsolat által tiltott bűnöket jelenti. Utána a bálványimádást említi, amit itt általános kifejezésként használ a vaskosan babonás és nyíltan gyakorolt szolgálatokra.

A rögtön ez után következő hét osztály szorosan kapcsolódnak az említettekhez, majd még kettőt tesz hozzá. A harag és a gyűlölet (ellenségeskedés) főleg abban különböznek, hogy a harag rövid, a gyűlölet pedig tartós. A versengés és az irigység a gyűlöletet kiváltó okok, s Arisztotelész az alábbi különbséget teszi ezek között a retorikáról írott második könyvében: „Aki verseng, az megszomorodott, amiért a másik kiválóbb nálánál, de nem önmagában véve a másik személynek az erényei, vagy érdemei miatt, hanem mert ő akarja amazt felülmúlni. Az irigy ember nem akar kiemelkedni, csak megszomorodik mások kiválósága miatt.”
Azt mondja tehát: senki sem merül bele az irigységbe, csak az aljas és közönséges emberek, míg a versengés a fennkölt és hősies elmékben lakozik. Pál mindkettőt testi fertőzésnek jelenti ki. A haragból és a gyűlöletből fakadnak ugyanis a versengések, a patvarkodások, a visszavonások, sőt a következményeket egészen oda vezeti vissza, hogy a gyilkosságokat és a varázslásokat említi.
A dobzódások alatt a züllött életvitelt, és az íny kielégítésének bármiféle féktelen módját érti. Érdemes megfigyelni, hogy az eretnekségeket a test cselekedetei között említi, mert ez világosan bizonyítja, hogy a test szó nem korlátozódik az érzékiségre, amint azt a szofisták képzelik. S mi más hozza létre az eretnekséget, mint a becsvágy, ami nem az alacsony szintű érzékeléshez, hanem az elme magasabb rendű képességeihez kapcsolódik? Azt mondja, ezek a cselekedetek nyilvánvalóak, hogy senki emberfia ne gondolhassa, hogy bármit is nyer a kérdés kikerülésével. Mert mi haszna tagadni, hogy a test uralkodik bennünk, ha a gyümölcsök elárulják a fát?

21. Melyekről előre mondom néktek. Ezzel a szörnyű fenyegetéssel nemcsak megriasztani akarta a galatákat, de közvetett pillantást akart vetni a hamis apostolokra is, akik félreállították a sokkalta értékesebb tanítást és az idejüket a ceremóniákkal kapcsolatos vitatkozásnak szentelték. Ezzel a példával arra tanít minket, hogy hangoztassuk ezeket a buzdításokat és fenyegetéseket a próféta szavainak megfelelően: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket” (Ézs58:1). Mi félelmetesebbet lehetne elképzelni annál, hogy az emberek test szerint járnak, s ezzel kizárják magukat Isten országából? Ki merészelné könnyedén venni „az útálatos dolgot, a mit Isten gyűlöl”? (Jer44:4)
De megkérdezhetik: ezen a módon vajon nincs kizárva mindenki az üdvösség reménységéből, hiszen senki sincs, aki ne lenne vádolható ezeknek a bűnöknek valamelyikével? Erre azt válaszolom, hogy Pál nem azzal fenyeget, hogy minden vétkező ki lesz zárva Isten országából, hanem csak akik megmaradnak bűnbánat nélkül. A szentek maguk is gyakran esnek fájdalmas bűnökbe, de utóbb visszatérnek az igazság(osság) útjára, „mert nem azt mívelik, a mit akarnak” (Rm7:15), ezért ők nem tartoznak bele ebbe a listába. Minden, az Isten ítéleteivel kapcsolatos fenyegetés megtérésre hív minket. Ezekhez ígéret is kapcsolódik, miszerint minden megtérőnek megbocsátásban lesz része. Ha azonban továbbra is makacskodunk, ezek a fenyegetések megmaradnak a menny ellenünk szóló bizonyságainak. Akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.