27. Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szülsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajúdol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
28. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
29. De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
30. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.
31. Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.

Scriptum est enim: Exulta, sterilis, qum non paris; erumpe et elama, quae non parturis; quaE plures erunt liberi desertae quam habentis maritum. (Ézs54:1)
Nos autem, fratres, secundum Issac, promissionis sumus filii. (Rm9:7)
Sed quemadmodum tunc, qui secundum carnem erat genitus, persequebatur eum qui secundum Spiritum genitus erat; sic et nunc.
Sed quid dicit Scriptura? Ejice ancillam, et filium ejus; non enim haereditatem obtinebit filius ancillae cum filio liberae. (1Móz21:10)
Ergo, fratres, non sumus ancillae filii, sed liberae.

27. Mert meg van írva. Az apostol egy Ézsaiástól vett idézettel bizonyítja, hogy az egyház törvényes fiai az ígéret szerint születettek. Az igeszakasz Ézsaiás könyvének 54. fejezetében olvasható, ahol a próféta Krisztus királyságáról és a pogányok elhívásáról beszél, s nagyszámú utódot ígér a meddő és özvegy asszonynak. Ezen az alapon buzdítja az egyházat arra, hogy „ujjongjon” és „vigadozzon”. Az apostol célja - jegyezzük meg jól - a zsidók megfosztása minden arra a lelki Jeruzsálemre vonatkozó követeléstől, amiről a próféta beszél. Ézsaiás azt hirdeti, hogy a lelki Jeruzsálem gyermekei a Föld minden nemzetéből lesznek összegyűjtve, s nem az ő bármiféle előkészületei által, hanem Isten ingyenes kegyelméből és áldásával.
Utána leszögezi: ígéret által válunk Isten fiaivá, Izsák példájának (Kaxa IaaaK) megfelelően, és semmi más módon nem jutunk ehhez a megtiszteltetéshez. A Szentírás vizsgálatában kevésbé jártas, vagy gyakorlott olvasók számára ez az érvelés tűnhet nem meggyőzőnek, mert ők nem ragaszkodnak az összes alapelv közül a legkétségtelenebbhez, miszerint minden, a Messiáson alapuló ígéret ingyenes kegyelemből van. Az apostol azonban azért állítja szembe ily bártan az ígéretet a törvénnyel, mert ezt biztosra vette.

29. De valamint akkor a test szerint született. Leleplezi a hamis apostolok kegyetlenségét, akik indokolatlanul sértegették azokat az istenfélő személyeket, akik a teljes bizalmukat Krisztusba vetették. Nagy szükség volt arra, hogy az elnyomottak nehézségén vigasztalással enyhítsen, s az elnyomóik kegyetlenségét erőteljesen visszaszorítsa. Nem csoda, mondja, ha a törvény gyermekei manapság azt teszik, amit atyjuk Ismáel tett először, aki bízván az elsőszülöttségében, üldözte Izsákot, a valódi örököst. Ugyanezzel a gőgös megvetéssel járnak el az utódai is manapság a külsődleges ceremóniákra, a körülmetélkedésre és a törvény különféle szolgálataira alapozva, mikor zaklatják Isten törvényes fiait és kérkednek velük szemben. A Lelket ismét szembeállítja a testtel, azaz az Isten elhívását az emberi megjelenéssel (1Sám16:7). Így az álruha viselése meg van engedve a törvény és a cselekedetek követőinek, de a valóság azok számára van félretéve, akik egyedül Isten elhívására támaszkodnak, és az Ő kegyelmétől függenek.

Üldözte. Üldözés azonban sehol nincs megemlítve, egyedül Mózes mondja, hogy Ismáel csúfolódott (1Móz21:9), s ezzel a kifejezéssel utal arra, hogy Ismáel kigúnyolta Izsákot, az öccsét. Az egyes zsidók által adott magyarázat, mely szerint ez egyszerű mosolygás volt, teljességgel elfogadhatatlan, mert micsoda kegyetlenség lenne, hogy az ártalmatlan mosolyt oly félelmetes bosszú kövesse? Kétség sem férhet hozzá, hogy gonoszul igyekezett a gyermek Izsákot szégyenteljes nyelvezettel provokálni.
De milyen messze áll az ez üldöztetéstől! Ám Pál mégsem haszontalanul, vagy meggondolatlanul emeli ki ezt a dolgot. Semmiféle üldöztetés sem képes annyira elcsüggeszteni, mint mikor látjuk, hogy az elhívásunkat próbálják meg a gonosz emberek a feddéseikkel aláaknázni. Sem a csapások, sem a megostorozás, sem a szegek, sem a tövisek nem okoztak a mi Urunknak olyan heves szenvedést, mint az istenkáromlás: „Bízott az Istenben, de mi haszna belőle? Hisz minden segítségtől megfoszttatott.” (v. ö. Mt27:43). Több méreg van ebben, mint az összes üldöztetésben, hiszen mennyivel riasztóbb, hogy az isteni örökbefogadás kegyelme válik érvénytelenné, mint az, hogy ezt a törékeny életet elveszik tőlünk? Ismáel nem karddal üldözte a fivérét, hanem ami még rosszabb: gőgös gúnnyal tiporta lábbal az Isten ígéretét. Minden üldöztetés abból a forrásból származik, hogy a gonosz emberek megvetik és gyűlölik a választottakban Isten kegyelmét, aminek figyelemre méltó példáját látjuk Káin és Ábel történetében (1Móz4:8).

Ez arra emlékeztet minket, hogy nem csak a külsődleges üldöztetéstől kell megrettennünk, mikor a vallás ellenségei tűzzel-vassal mészárolnak minket, mikor száműznek, bebörtönöznek, megkínoznak, vagy megostoroznak, hanem akkor is, mikor az istenkáromlásaikkal azt a magabiztosságunkat igyekeznek lerombolni, ami Isten ígéreteire alapoz, mikor kinevetik az üdvösségünket, és féktelenül gúnyolják az egész evangéliumot. Semminek nem szabad olyan mély sebet ütni az elménket, mint Isten megvetésének, és az Ő kegyelmére szórt szidalmaknak. Nincs is halálosabb üldöztetés annál, mint mikor a lélek üdvösségét támadják.
Nekünk, akik elmenekültünk a pápa zsarnoksága alól, nem kell szembeszállnunk a gonoszok kardjaival. De mennyire vakoknak kell lennünk, ha nem indulunk meg azon a lelki üldöztetésen melyben minden módon megpróbálják kioltani azt a tanítást, amelyből mi az élet leheletét szívjuk magunkba! - mikor a hitünket támadják a káromlásaikkal, s nem keveseket ingatnak meg a tájékozatlanabbak közül! A magam részéről sokkal jobban megszomorít az epikureánusok dühe, mint a pápistáké. Ők nem nyílt erőszakkal támadnak minket, de annak arányában, amennyire Isten neve a számomra a saját életemnél is drágább, az ördögi összeesküvés, melyet működni látok minden istenfélelem kioltására, Krisztus emlékezetének gyökerestől való kiirtására, vagy kiszolgáltatására az istentelenek gúnyolódásának, sem képes nagyon izgalomba ejteni az elmémet, mint ha egy egész országot látnék elpusztulni egy tűzvészben.

30. De mit mond az írás? Abban is volt már némi vigasztalás, hogy nem történik velünk más, csupán osztozunk ősatyánk Izsák sorsában, de még nagyobb vigasztalás, mikor hozzáteszi, hogy a képmutatók minden dicsekedésükkel egyetemben csak az érik el, hogy kiűzetnek Ábrahám lelki családjából. Így bármilyen fokon is zaklassanak minket egy ideig, az örökség biztosan a miénk lesz. Örvendezzenek a hívők azzal a vigasztalással, hogy az izmaeliták zsarnoksága nem tart majd örökké. Ők látszólag elérték a legmagasztosabb elsőséget, büszkék az elsőszülöttségükre, s gőgösen néznek le ránk, de egy napon majd Hágár leszármazottainak, a szolga fiainak, s az öröksége méltatlanoknak lesznek nyilvánítva. Tanuljunk ebből a gyönyörű igeversből: „Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre” (Zsolt37:1), mikor átmeneti lakóhelyet és rangot szereznek maguknak az egyházban, hanem türelemmel a rájuk váró végre tekintsünk.
Sok az állítólagos keresztyén, vagy idegen, akiknek helyük van az egyházban, de utóbb bizonyítékát adják az eltávolodásuknak a hittől, mint ő, aki először az elsőszülöttségétől felfuvalkodottan uralkodott, de aztán idegenként kivettetett Ismáel utódaival együtt. Egyes kritizáló személyek nevetnek Pál egyszerűségén, holmi csip-csup vitából fakadó asszonyi szeszélyként hasonlítva azt Isten ítéletéhez. De átsiklanak Isten rendelése felett, ami oly módon lépett életbe, ami kinyilatkoztatta, hogy az egész ügyet az isteni gondviselés irányította. Mikor Ábrahám azt a parancsot kapta, hogy teljesen járjon a felesége kedvében (1Móz21:12), az kétségtelenül rendkívüli dolog, de bizonyítja, hogy Isten Sára szolgálatait használta fel a saját ígéretének megerősítésére. Egyszóval, Ismáel kiűzetése nem volt más, mint annak az ígéretnek a következménye és beteljesedése, miszerint: „Izsákról neveztetik a te magod” (1Móz21:12), - nem pedig Ismáelről. Jóllehet tehát egy asszonyi civakodás bosszúja volt, Isten mindazonáltal az ő, mint az egyház előképének szájával tette ismertté az ítéletét.

31. Annakokáért, atyámfiai. Most arra buzdítja a galatákat, hogy részesítsék előnyben Sára gyermekeinek állapotát Hágár gyermekeinek állapotával szemben: Emlékeztetvén őket arra, hogy Krisztus kegyelme által a szabadságra születtek, azt kívánja, hogy ugyanebben az állapotban folytassák tovább. Ha a pápistákat izmaelitáknak és hágáritáknak nevezzük, s azzal dicsekszünk, hogy mi vagyunk a törvényes gyermekek, ők megmosolyognak minket, de ha a két vitatott dolgot becsületesen összevetjük, még a legtudatlanabbnak sem okoz majd nehézséget a döntés.