6. Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
7. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.
8. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.
9. A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.

Miror quod ita cito transferimini a Christo, qui vos vocavit in gratia, ad aliud evangehum; Quod non est aliud, nisi quod sunt quidant, qui vos turbant, ae volunt evertere evangelium Christi. Verum etiamsi nos, aut Angelus e coelo evangelizet vobis praeter id quod evangelizavimus vobis, anathema sit. Quemadmodum praediximus, nunc quoque iterum dico; si quis vobis evangelizaverit praeterquam quod accepistis, anathema sit.

6. Csodálkozom. Egy feddéssel kezdi, mely némileg enyhébb, mint amire rászolgáltak, de a nyelvezetének legnagyobb szigorúsága, mint azt majd látjuk, a hamis apostolok ellen irányul. Azzal vádolja őket, hogy nemcsak az evangéliumtól, de Krisztustól is elfordultak, mert lehetetlenség volt fenntartani a Krisztus iránti ragaszkodásukat anélkül, hogy elismernék: Ő szabadította meg őket kegyesen törvény rabszolgaságától. Ez a hit azonban nem egyeztethető össze az ceremóniák megtartásával kapcsolatos elképzelésekkel, amiket a hamis apostolok erőltettek. Ők elhajlottak Krisztustól: nem azt jelenti ez, hogy teljes mértékben elvetették a keresztyénséget, de a tanításaik romlottsága akkora volt, ami nem hagyott mást nekik, csak egy elképzelt Krisztust.
Napjainkban a pápisták is „elhajlottak Krisztustól”, egy megosztott és szétroncsolt Krisztust választván maguknak. Tele vannak babonaságokkal, melyek közvetlen ellentétben állnak Krisztus természetével. Figyeljük meg alaposan: elhajlunk Krisztustól, mikor olyan nézeteket kezdünk vallani, melyek összeegyeztethetetlenek az Ő közbenjárói hivatalával, mert a világosságnak nem lehet közössége a sötétséggel.

Ugyanezen az alapon nevezi más evangéliumnak, azaz, a valóditól eltérő evangéliumnak. A hamis apostolok mégis azt vallották, hogy ők Krisztus evangéliumát hirdették. Kevervén azonban a saját koholmányaikkal, mellyel az alapvető hatékonyságát semmisítették meg, hamis, rossz, hamisított evangéliumot hirdettek. A jelen időt használva („hajlotok”) látszólag azt mondja, hogy éppen akkor volt folyamatban velük az elhajlás. Mintha azt mondta volna: Nem azt mondom, hogy már elhajlottatok, mert úgy nehezebb lenne visszatérni a helyes útra. Most azonban, a kritikus pillanatban, de tegyetek egy lépést sem előre, hanem inkább vonuljatok vissza.”
Krisztustól, Aki kegyelem által hívott el benneteket. Mások így olvassák: „attól, Aki elhívott benneteket Krisztus kegyelme által”, az Atyára értve ezeket a szavakat, de az általunk követett olvasat egyszerűbb. Mikor azt mondja, hogy Krisztus által kapták az elhívást kegyelemből, ezzel a hálátlanságuk vétkét fokozza. Elszakadni Isten Fiától bármilyen körülmények között is méltatlan és szégyenletes volt, de azt követően elszakadni, hogy valaki meghívást kapott a kegyelem általi üdvösségre még sokkal aljasabb. Az Ő jósága irántunk még félelmetesebben szörnyűségessé teszi a hálátlanságunkat.

Ily hamar. Ha megfontoljuk, milyen hamar fedezték fel az állhatatosság hiányát, a vétkük még tovább fokozódik. Alkalmas idő a Krisztustól való elszakadásra valóban nem képzelhető el. De a tény, hogy a galaták Pál távozását követően azonnal letértek az igazság útjáról, még nagyobb szégyent hozott rájuk. Ahogyan pedig a kegyelem számításba vétele, melyre elhívást kaptak, fokozta a hálátlanságukat, úgy fokozta a léhaságukat az idő rövidségének számításba vétele, mely alatt elhajlottak.

7. Ami nem más dolog Mások így magyarázzák: „pedig nincs más evangélium”, mintha ez egyfajta helyesbítés lenne az apostol nyelvezetében, mely az ellen a feltételezés ellen óv, mely szerint több evangélium is van. Ennyit a szavak magyarázatáról. Én az egyszerűbb nézetet fogadom el, mert Pál megvetően beszél a hamis apostolok tanításáról, mint ami nem más, mint zűrzavar és megsemmisülés. Mintha ezt mondta volna: „Mit állítanak ezek az emberek? Csak összezavarnak benneteket és kiforgatják az evangéliumot. Nem tesznek többet.” Ez azonban ugyanazt jelenti, mert ez is annak a nyelvezetnek a helyesbítése, amit a más evangéliumról mondott. Kijelenti, hogy ez nem evangélium, hanem csak zűrzavar. Csak annyit akartam mondani, hogy véleményem szerint a más itt más dolgot jelent. Erőteljesen hasonlít ahhoz a közismert szóláshoz, miszerint „ez semmi, csak te akarsz becsapni”.
És el akarják ferdíteni.
Újabb vétekkel vádolja őket: Krisztust sértik meg, mikor megpróbálják elferdíteni az evangéliumát. Az elferdítés súlyos bűn, rosszabb, mint a romlás. S jó okkal fogalmazza meg ezt a vádat velük szemben. Mikor a megigazulás ragyogását másnak tulajdonítják, és csapdát állítanak az emberek lelkiismeretének, akkor a Megváltó többé már nem foglalja el a maga helyét, s az evangélium tanítását is teljesen lerombolják.
Krisztus evangéliumát. Állandó fontosságú dolog ismerni az evangélium fő pontjait. Mikor ezeket támadják, az evangélium megsemmisül. Mikor Pál a Krisztusé szót teszi hozzá, ezt kétféleképpen lehet magarázni: vagy úgy, hogy Krisztustól, mint Szerzőtől származott, vagy úgy, hogy tisztán mutatja be Krisztust. Az ok, amiért az apostol ezt a kifejezést használja, kétségtelenül az igazi és tiszta evangélium megjelölése, mely egyes-egyedül méltó erre a megnevezésre.

8. De ha szinte mi. Miután a tanítása tekintélyének megvédésével folytatja, fokozódik a magabiztossága. Először is kijelenti: a tanítás, melyet prédikált, az egyetlen evangélium, s a félreállítására tett minden kísérlet súlyos vétek. De tudatában volt annak is, hogy a hamis apostolok tiltakozhatnak: „Nem engedünk neked az evangélium fenntartására irányuló kívánságunk dolgában, vagy az iránta való tisztelet érzéseiben, amiket táplálni szoktunk”. Pont amiképpen manapság a pápisták, akik a legerőteljesebb kifejezésekkel írják le azt a szentséget, amellyel az evangéliumra vigyáznak, csókolják magát a nevet a legmélyebb tisztelettel, mégis, mikor próbára tétetnek, akkor kiderül, hogy hevesen üldözik az evangélium tiszta és egyszerű tanítását.
Pál emiatt nem elégszik meg ezzel az általános kinyilatkoztatással, hanem továbblépve meghatározza, mi az evangélium, és mit tartalmaz, továbbá bátran kijelenti: az ő tanítása az igazi evangélium, s ezzel ellenáll minden további kérdezősködésnek.
Mi haszna volt tiszteletet vallani az evangélium iránt, de nem tudni, mit jelent az? A pápisták számára, akik kötelességüknek érzik a fenntartás nélküli hit megadását, ez tökéletesen elégséges lehet, de a keresztyének számára ahol nincs ismeret, ott hit sincsen. S hogy az egyébként az evangélium iránti engedelmességre hajlamos galaták ne tévelyegjenek ide-oda, és nehogy „ne találjanak a lábaiknak nyugvóhelyet” (1Móz8:9), Pál megparancsolja nekik, hogy álljanak meg szilárdan az ő tanításában. Olyan vonakodás nélküli hitet követel a prédikálásának, hogy átkot mond mindenkire, aki annak ellentmondani merészel.
S nem csekély figyelmet érdemel itt, hogy önmagával kezdi, mert így megy elébe a rágalomnak, amit az ellenségei zúdítanának a fejére. „Te azt akarod, hogy vonakodás nélkül fogadjunk el minden tőled származót, csak mert az tőled van.” Azonnal lemond arról a jogról, hogy bármivel is előhozakodjon a saját tanítása kiegészítéseképpen, s ezzel megmutatja: az efféle kijelentéseknek nincs alapja. Nem követel ebben a vonatkozásban felsőbbrendűséget a többi emberrel szemben, de joggal követeli mindenkitől, önmagát is beleértve a behódolást Isten Igéjének.

Avagy mennyből való angyal. S hogy még teljesebben megsemmisítse a hamis apostolok kifogásait, oly magasra emelkedik, hogy egyenesen az angyalokról beszél, s azzal a feltételezéssel, hogy ők mást tanítottak, nem elégszik meg pusztán annak kimondásával, hogy nem voltak jogosultak a meghallgatásra, de kijelenti: átkozottaknak kell őket tartani. Egyesek abszurdnak vélhetik vitába bocsátkozni az angyalokkal a tanításról, de az egész dolog helyes nézetéből kiindulva bárki észreveheti, hogy az apostol ezen eljárása helyénvaló és szükséges volt.
Kétségtelenül lehetetlenség, hogy egy mennyei angyal bármi mást tanítson, mint Isten szilárd igazságát. Mikor azonban az Isten által az emberek üdvösségéről kijelentett tanításnak kijáró hitelesség lett a vita tárgya, Pál nem tartotta elégségesnek visszautasítani az emberek megítélését anélkül, hogy egyidejűleg ne utasította volna vissza az angyalok tekintélyét is.
Így mikor átkot mond a bármi mást tanító angyalokra - jóllehet az érvét a lehetetlenség területéről veszi - az nem felesleges. Ennek a túlzó nyelvezetnek nagymértékben meg kellett erősítenie a Pál tanításába vetett bizalmat. Ellenfelei a gőgös emberi titulusok használatával igyekeztek nagy nyomás alá helyezni őt és a tanítását. Ő azzal a bátor kijelentéssel száll szembe velük, hogy még az angyalok sem képesek megingatni az ő tekintélyét. Ez nem az angyalok leszólása. Az ő teremtésük célja az volt, hogy minden lehetséges módon mozdítsák elő Isten dicsőségét.
Az, aki kegyes módon igyekszik elérni ezt a célt a nevük látszólag tiszteletlen említésével, semmit sem vesz el a magas rangjukból. Ez a nyelvezet nemcsak lenyűgöző módon tárja elénk Isten igéjének fenségét, de erőteljes megerősítést is jelent a hitünk számára, miközben erre az igére támaszkodva szabadnak érezzük magunkat még az angyalokkal is gúnnyal és megvetéssel bánjunk. Mikor azt mondja, „legyen átok”, annak a jelentése „tartsátok átkozottnak”. Az 1Kor12:3 magyarázata során volt alkalmunk az avagsga szó magyarázatára. Itt átkot jelent, és megfelel a héber ű“in szónak.

9. A mint előbb mondottuk. Kihagyván ebben az esetben önmaga és az angyalok említését, megismétli a korábbi kijelentést, miszerint törvénytelen bárkinek bármi ellentéteset tanítani azzal, amit tanítottak. Figyeljük meg a kifejezést: a mit elfogadtatok, mert egyetemesen ragaszkodik ahhoz, hogy nem szabad az evangéliumot valami ismeretlen dolognak tartaniuk, ami légből kapott, vagy csak a képzeletükben létezik.
Arra buzdítja őket, hogy szilárd és komoly meggyőződést tápláljanak: a tanítás, amit kaptak, és amit elfogadtak, Krisztus valódi evangéliuma. Semmi sem lehet összeegyeztethetetlenebb a hittel, mint a gyengécske, ingadozó egyetértés. Milyen következménye lesz tehát, ha az evangélium természetével és jellemével kapcsolatos tudatlanság vonakodáshoz vezet? Ennek megfelelően parancsolja meg nekik, hogy tekintsék ördögöknek azokat, ettől eltérő evangéliummal jönnek - ezt érti a más evangélium alatt, olyat, amihez más emberek koholmányai vannak hozzátéve. A hamis apostolok tanítása ugyanis nem volt teljességgel ellentétes, vagy akár csak különböző Pál tanításától, de megrontották a hamis kiegészítések.

Micsoda nyomorult kibúvókhoz folyamodnak a pápisták az apostol kijelentésének kikerülése végett! Először azt mondják nekünk, hogy nincs a birtokunkban Pál teljes tanítása, ezért nem tudjuk, mi foglaltatott abban mindaddig, amíg a galaták, akik hallották, fel nem támadnak a halálból, hogy bizonyságot tegyenek róla. Utána kijelentik: nem minden kiegészítés tilos, hanem csak a más evangélium elítélendő. Az, hogy mi volt Pál tanítása, ami minket illet, kellő világossággal megtudható az írásaiból. Ebből az evangéliumból pedig világos, hogy a pápaság egésze félelmetes romlottság. S az eset természeténél fogva zárásképpen megjegyezzük: bármiféle tanítás hamisított, mely eltér Pál prédikálásától, így ezek a gáncsoskodások semmi hasznukra nincsenek.