Miután Octavianus consul lett, tárgyalásokba kezdett Caesar hadvezéreivel, akik most már egységesen a senatus ellen foglaltak állást. Előzetes tárgyalások után Kr. e. 43 novemberében Bononiában (Bologna) Antonius, Lepidus és Octavianus megkötötte a II. triumvirátust, melyet a senatus is törvényesített (lex Titia). Ennek értelmében öt évre rendkívüli teljhatalmat kaptak, pénzt verhettek és szabadon halálra ítélhettek bárkit. Egymás között felosztották a Birodalom általuk ellenőrzött, nyugati felét: Marcus Antonius Gallia Cisalpina és Gallia Transalpina ura lett.

Lepidus Kr. e. 42-ben consul lett, és Rómában maradt, míg társai a proscriptiókkal felhalmozott pénzből hadat gyűjtöttek, és keletre indultak Cassius és Brutus ellen. A philippi csata a triumvirek győzelmével zárult, köszönhetően Antonius hadvezéri képességeinek.

Az ütközet után Antonius megegyezett Octavianusszal, és keletre ment, hogy intézkedjen a Parthus Birodalom elleni hadjáratról.