Lucullus fokozatosan visszavonult a politikától, utoljára Kr. e. 59-ből hallani róla. Ekkor bíráskodott Lucius Flaccus perében, illetve több más optimatával egyetemben megvádolták egy Pompeius elleni koholt összeesküvéssel.

A továbbiakban az élete során szerzett hatalmas vagyonából élt luxuskörülmények között hatalmas, óriási összegekből épített Róma környéki, tusculumi és Nápoly vidéki villáiban – ehhez talán némi idősköri leépülés is társult, mivel állítólag fivérének kellett intéznie minden ügyét élete végén.

Halálának pontos éve nem ismert, de Kr. e. 56-ban Cicero már halottként emlékszik meg róla. A halálára mondott gyászbeszédet követően állítólag a nagyságát immár felismerő tömeg követelésére Sullához hasonlóan a Campus Martiusra temették el.