logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Florianus (276)

Florianus (Marcus Annius Florianus) (kb. 276. április-június között) a Historia Augustában különbözőképpen szerepel: Tacitus császár fivéreként és féltestvéreként (egyazon anya fiaként). Családnevük különbözősége inkább az utóbbit teszi valószínűvé.

Tacitus a praetorianus gárda praefectusává nevezte ki és aztán elvitte keletre, hogy szembeszálljon a gótokkal, akik lerohanták a félszigetet a Fekete- és Azovi-tengeren keresztül, és délen egészen Kilikiáig hatoltak. Florianus sikerrel folytatta a háborút, és elvágta a törzsek visszavonulásának útját, amikor értesült Tacitus Tüana melletti haláláról. Ekkor meg sem várva, hogy a katonák kikiáltsák vagy a szenátus megerősítse, saját magát nyilvánította császárnak.

Egy röpke pillanatig úgy tűnt, hogy Florianus „államcsínye" sikeresnek bizonyult, mivel a birodalom nyugati részén működő verdék (Róma, Lugdunum, Siscia és Ticinum) pénzt bocsátottak ki az ő nevével, és ezt követően szerte a birodalomban elismerték császárnak - Syria és Egyiptom kivételével, amelyek két vagy három hét után nyíltan inkább a keleti parancsnok, Probus támogatójaként léptek fel. Értesülvén Probus kihívásáról, Florianus elhatározta, ellene vonul, abban a hiszemben, hogy saját erőinek számbeli fölénye döntő lesz.
A seregek Tarszosz mellett kerültek szembe egymással, de Probus kitért a szabályos ütközet elől. Az összecsapás függőben maradt, Florianus európai katonáinak egészségét közben annyira aláásta a forró éghajlat, hogy elhatározták, elegük van a polgárháborúból, és valószínűleg Probus bűnrészességével (bár az utóbbit dicsőítő életrajzírók kerülnek minden olyan utalást, amely ezt alátámasztaná) meggyilkolták Florianust.

Florianus,pénzverése, uralkodásának rövidségét figyelembe véve, rendkívül változatos volt. Ermemintái és köriratai különösen a katonai vitézségére összpontosítanak [VIRTUS FLORIANI AVG(usti)), amelyet ő is tanúsított, míg Tacitus alatt szolgált, és amelyet továbbra is megtestesített az egyesített hadsereg segítségével [CONCORDIA MILIT(um), EXERC(itus)]. Így lett a Békehozó Mars által támogatott Florianus a „világ megbékítője" (PACATOR ORBIS) és a „korszak visszaállítója" (RESTITVTOR SAECVLI).
Pénzverése azt hirdeti, hogy győzelmei örökké tartanak majd (VICTORIA PERPETVA). Túlságosan is optimista pénzverésének valóban különös és megkülönböztető vonása volt a stabilitásba és állandóságba való belefeledkezés: PERPETVITAS AVG(usti), AETERNITAS AVG(usti), PAX AETERNA, SECVRITAS AVG(usti), SECVRITAS SAECVLI. Ezek tragikusan üres és megfoghatatlan kívánságok voltak, Florianus és kinyilatkoztatott reményei pedig jöttek és eltűntek anélkül, hogy a leghalványabb befolyással lettek volna a korszak eseményeire és válságaira.


Forrás: Michael Grant - Róma császárai - Fordította: Borhy László