logo

XXX September MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Róma legnagyobb ellenfele

Hannibal Kr. e. 247 körül született. Atyja az egyik legelőkelőbb karthágói nemzetség, a Barkida klán tagja, Hamilkar volt. A Kr. e. 264 és 241 között a rómaiak ellen vívott I. pun háborúban bizonyította kimagasló vezéri képességeit. A vesztes háború után ő verte le a karthágói zsoldosok lázadását, majd 238 után az ő irányítása alatt foglalta el a pun állam Hispánia nagy részét, hogy az így nyert erőforrások segítségével újabb háborút kezdeményezhessenek Róma ellen.

Hannibal 9 évesen követte atyját a hispániai harcmezőkre. Kamasz fiúként az Ibériai-félszigeten megtanulta a hatékony lovasroham szervezését, az ellenség lesből történő megtámadásának fortélyát, az ellenfél számára váratlan manőverek végrehajtását, a folyón történő erőszakos átkelés lebonyolítását és a természeti akadályok, így a meredek hegységek gyors leküzdésének módját. Atyja halála után visszament Karthágóba, hogy megismerje hazája politikai viszonyait. Csak 224-ben tért ismét Hispániába, ahol sógora halálát követően a hadsereg őt választotta parancsnokává.

Hannibal ezután mindent a Róma ellen tervezett hadjárat előkészítésének rendelt alá. Úgy gondolta, hogy Hispánia emberanyagával felduzzasztott és az ottani nemesfémbányák kincsei révén magas szinten felfegyverzett seregével képes lehet Róma nagyhatalmi állásának megszüntetésére. 218-ban kezdetét vette a II. pun háború. Hannibal seregével az Alpokon átvonulva betört Itália földjére (lásd cikkünket!), és a félszigetet bő másfél évtizedre hadszíntérré változtatta.

Több vereséget mért a rómaiakra, ezért 217-ben Fabius Maximus római dictator Hanniballal szemben a felperzselt föld taktikáját választotta, kerülte a nyílt összecsapásokat a karthágóiakkal. A római kormányzat végül 216-ban, körülbelül 80 ezer katonával, az apuliai síkságon, Cannae városa mellett letáborozó Hannibal ellen vonult. A cannaei csatában Hannibal 50 ezer harcossal bekerítette és nagy veszteségeket okozva legyőzte a számbeli fölényben lévő rómaiakat.

romaikor_kep



A vereség hatására a római hadvezérek Hispániára és Szicíliára helyezték katonai tevékenységük súlypontját. Így akarták megvalósítani Hannibal stratégiai elszigetelését, míg Itáliában elhárító harcra szorítkoztak. A hadiszerencse hamarosan a rómaiak mellé állt. Cornelius Scipio 207-re megtisztította Hispániát a pun seregektől. Capua és Tarentum mellett egyre több itáliai város tért vissza az élelemhiány miatt meggyengült punoktól Róma szárnyai alá. 204-ben Scipio partra szállt Észak-Afrikában, és közvetlenül Karthágót fenyegette. Hannibal kénytelen volt elhagyni Itáliát. Seregét visszavitte Karthágóba, és 202-ben a zamai csatában összecsapott Scipio hadával. A változatos csatában Hannibal vereséget szenvedett Scipio hadától. A II. pun háború Róma győzelmével zárult.

Hannibal 196-ban az állam élén álló két főtisztviselő, a suffes egyikévé választatta magát. Célja az volt, hogy hazáját ismét képessé tegye egy Róma elleni háború megvívására. Politikai ellenfelei azonban feljelentették őt Rómában, és ezért menekülnie kellett. Kalandos úton III. Antiokhosz szeleukida uralkodóhoz menekült. Hannibal néki ajánlotta fel hadvezéri tudását.
A 192 és 188 között megvívott ún. szíriai háborút azonban Róma nyerte, és Hannibalnak ismét menekülnie kellett. Egyes források tudni vélik, hogy Arméniába ment, ahol Artaxiasz király megbízásából elkészítette az új főváros, Artaxata terveit. Mások szerint Kréta szigetére vette útját, és ott húzta meg magát egy ideig. A 180-as évek közepén aztán új harcok reménye csalta ismét Kis-Ázsiába. I. Prusziasz, a Márvány- és Fekete-tenger déli partján húzódó Bithünia királya megtámadta Pergamont, Róma leghűségesebb kis-ázsiai szövetségesét.

Hannibal felajánlotta szolgálatait Prusziasznak, aki hajóhadát rendelte Hannibal alá. A pun vezér a számára szokatlan feladattal is sikeresen megbirkózott. Ám a szárazföldön a pergamoni had győzött, és Hannibal egy Libüssza nevu tengerparti faluba vonult vissza. Kr. e. 183-ban Prusziasz udvarában járt a római követség, és a Pergamonnal kötendő békeszerződés feltételeinek egyeztetése mellett Hannibal kiadatását is követelte.
A Hannibal házát övező titkos föld alatti kijáratok létét valaki elárulta a rómaiaknak. Amikor Hannibal belátta, hogy nem menekülhet, a nála lévő méreggel megölte magát. Így pusztult el az ókor Nagy Sándor és Scipio mellett legtöbbet emlegetett katonai parancsnoka.


Forrás: historia.hu