logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az epheszoszi találkozó

Egyiptomot a szövetségesévé tette, Thrákiában békét teremtett, a kis-ázsiai városokat - Szmüma és Lampszakosz kivételével - ellenőrzése alatt tartja, a Szeleukida király immár kitűzheti maga elé a célt, hogy ő legyen a „Kelet ura", amihez viszont elengedhetetlen, hogy békét kössön hatalmas nyugati vetélytársával. Ennek érdekében Szeleukida-küldöttség utazik Rómába. Békeszerződést ajánlanak, és azt javasolják, hogy a két nagyhatalom osztozzon meg a területeken. A javaslat elnyeri Flaminiusnak, a makedónok legyőzőjének tetszését, annyit kér csupán, hogy a Szeleukidák vonuljanak ki Európából, azaz hagyják el Thrákia földjét. E nélkül szó sem lehet semmiféle megegyezésről a két fél között.

A két követ azt válaszolja, hogy ezt meg kell tárgyalniuk az uralkodójukkal. Megállapodnak, hogy Róma a béketárgyalások folytatására követséget küld Epheszoszba. A következő évben, i. e. 193 tavaszán három volt consul érkezik a keleti területre. Útközben megállnak egy rövid pihenőre Pergamonban, ahol a Szeleukidák legnagyobb ellenségével, Eumenésszel tárgyalnak. Eumenész arra kéri őket, hogy minél határozottabban lépjenek fel Antiókhosszal szemben.
A Szeleukida király udvarába érve a római küldöttség nem tudja, mitévő legyen. Az uralkodó távol van, sebtében el kellett utaznia, hogy elfojtsa a Piszidia vidékén kitört felkelést. A római követek Apameában csatlakoznak az immár győztes királyhoz, ám a tárgyalások semmilyen kézzelfogható eredménnyel nem járnak. Paetusnak és Tappulusnak sikerül találkoznia Antiókhosszal, a király azonban csak árnyéka önmagának. Mélyen lesújtotta idősebbik fia halála, nem áll szándékában komolyan tárgyalni a követekkel. Látván az összetört királyt, a rómaiak úgy döntenek, későbbre halasztják a találkozót.
Az epheszoszi út után fél évvel a rómaiak végre megkezdhetik a tárgyalásokat a Szeleukida-küldöttekkel. Puszta időveszteség. A megbeszélés nem az előzetes várakozások szerint alakul, a hangnem egyre ellenségesebb, különösen a kis-ázsiai görög városok szabadságát illetően. A rómaiak, a pergamoni Eumenész tanácsait követve, nem engednek.

Sőt olaj a tűzre, hogy Tappulus több ízben is találkozik a század nagy hősével, Hannibállal, mégpedig a palotában. Bár a rómaiak üldözik, és Karthágóból is elűzték, a cannaei győző még mindig élő legendának számít. A volt consult lenyűgözi, hogy ilyen híres államférfival találkozhat, és felteszi neki a kérdést, vajon az utókor szemében ki számít majd a történelem legnagyobb hadvezérének.
Hannibál habozás nélkül azt válaszolja, hogy Nagy Sándor, a fiatalon meghalt zseni, rögtön utána pedig Pürrhosz, az épeiroszi király, a várostromlás mestere. Amikor Tappulus megkérdezi, mi lett volna, ha megnyeri a zamai csatát, a pun hadvezér egyértelműen válaszol: akkor ő lenne minden idők legnagyobb hadvezére.

A Szeleukida király orra előtt lezajló találkozó igen meglepő, különösen ha figyelembe vesszük, mit mondott Hannibál. Egyetlen szóval sem emlékezik meg vendéglátója hadi érdemeiről. Jóllehet Antiókhosznak személyesen számol be a beszélgetésről, valószínűleg így is sikerül megbántania.
Amikor a király megvádolja, hogy összejátszik a rómaiakkal, Hannibál azt tanácsolja neki, indítson háborút Róma ellen, mert így a világ legnagyobb hatalmát győzheti le, és egy rangra emelkedhet Nagy Sándorral vagy Pürrhosszal. Hannibál mindig is dédelgette magában a bosszú tervét. Felidézi, mit ígért kilencévesen apjának. Amikor Hamilkár i. e. 237-ben elindult Hispániába, megeskette őt, hogy soha semmilyen körülmények között nem lesz a rómaiak barátja.

Ezt az esküt Hannibál véresen komolyan veszi. A zamai vesztes még i. e. 193-ban is azt állítja: a rómaiakat Itália területén kell legyőzni. A tizenhárom év veszteglés sem vette el a kedvét, hogy újra megpróbálkozzék a nagy kalanddal. Gigászi terv: Hannibál még mindig a Romulus és Remus városa elleni háborúról álmodik. Most már biztosan megostromolná Rómát. A száműzött egy száz hajóból álló hadiflotta élén először Karhágóba hajózna, ahol új sereget toborozna, amellyel meghódíthatná Dél-Itáliát. Eközben Antiókhosz a görög félszigeten végezne a legiókkal, majd a pun haderők segítségére sietne, partra szállva Itáliában.
Hannibál nagy csalódására vendéglátójának tetszését nem nyeri el a Róma ellen indítandó háború nagyszabású terve. Partra szállni Afrikában? Megtámadni Itáliát? Róma ellen vonulni? Mindezek utópisztikus elképzelésnek tűnnek a Szeleukida király számára. Inkább Görögországban szeretne protektorátust kiépíteni. Legfőbb gondja, hogy megtartsa Trákiát, és jobb belátásra bírja a kis-ázsiai görög városokat. Inkább a már megszerzett területeit tartaná meg, mintsem hogy kockázatos új vállalkozásba fogjon.


Forrás: Luc Mary - Hannibal - Akitől reszketett Róma - Fordította: Morvay Zsuzsa