logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Antiókhosz végül a háborút választja... de Görögországban

Hannibál kegyvesztetté válik, kizárják a királyi tanácsból, helyette egy bizonyos Thoasz lesz egyre befolyásosabb. Az aitól szövetség fejének, bízván meggyőző erejében, sikerül is rávennie Antiókhoszt, hogy küldjön hadsereget Görögországba. Szerinte ugyanis a görögök arra számítanak, hogy a Szeleukida király felszabadítja Hellászt. Thoasz tulajdonképpen Flaminius érveit ismétli meg, Antiókhosz pedig hisz neki.
Most Hannibál gondolja úgy, hogy vendéglátója délibábokat kerget. Ha Antiókhosz úgy képzeli, hogy a görögök tárt karokkal fogadják, rosszul ismeri a helyzetet. Hannibál tisztában van vele, hogy a Balkán-félsziget politikailag korántsem egységes. A makedóniaiak és az akháj szövetség tagjai Róma pártján állnak, inkább a köztársaság biztosította rendet választják, semmint a függetlenséget. Nem is olyan régen, i. e. 192 nyarán a spártai türannoszt, Nabiszt némította el csendben egy görög-római koalíció, amikor meggondolatlanul bekebelezte Argoszt. Egy ilyen erődemonstrációnak el kell gondolkoztatnia Antiókhoszt.

A Szeleukida uralkodó mégis úgy dönt, hogy csapatokat küld Görögországba. Falanxai i. e. 192 októberében szállnak partra Démétriaszban, Thesszália keleti részén, de hamar pórul is járnak. A görög összefogás folytán Antiókhoszt csak az elenyésző kisebbség, az aitóliai liga támogatja. A kezdeti sikerek ellenére - Khalkisz erődjének bevétele és Euboia szigetének elfoglalása - a hadjárat hamar kudarcot vall.
I. e. 191 májusában a falanxok Glabrio és Caton csapataival ütköznek meg a híres thermopülai szorosban, a spártai Leónidasz vezette sereg történelmi hőstettének helyszínén. Az év elején Apollóniában (Illíria) partra szálló római csapatok komoly vereséget mérnek az elővigyázatlan Szeleukidákra.
A falanxok nehézkessége és rugalmatlansága ezúttal is végzetes következményekkel jár. A Szeleukidák egyszer sem hallgattak Hannibálra, aki pedig figyelmeztette őket, hogy alakulataik túl merevek. A pun hadvezér mégsem érez elégtételt, hiszen Antiókhosz veresége tovább csökkenti a reményt, hogy egyszer még visszahódíthassa Itáliát.

A thermopülai kudarc véget is vet a Szeleukidák gőrög kalandjának. A bosszús Antiókhosz visszavonulót fúj, és visszatér Ázsiába. Aitóliai szövetségeseire számít, hogy a rómaiakat visszatartsák Görögországban. Hiú remény. A rómaiak viszonylag könnyen legyőzik a gőrőgőket, és nagyarányú mozgósításba kezdenek.
Hazájáig akarják üldözni Antiókhoszt, ezért felszerelnek egy száz hajóból álló hadiflottát, amelyet hat karthágói quinqueremis is erősít. Elissza városa nemhogy nem lépett szövetségre a Szeleukida Birodalommal, most még segítő kezet is nyújt az ősi ellenségnek. A flotta parancsnoka a jól csengő nevű Livius Salinator, akinek csatlakoznia kell Rhodosz és a pergamoni Eumenész hadiflottájához, hogy majd együtt győzzék le az ellenséget.

Polüxenidasz, a Szeleukida-parancsnok szerint a képlet egyszerű: a három flottából egyet még az egyesülés előtt fel kell tartóztatnia, ha nem akarja, hogy csapatait egyszerűen megsemmisítsék. Ismét egy hiú remény. Minden igyekezete ellenére sem tudja megakadályozni, hogy a római triremák (háromsorevezős hadigályák) csatlakozzanak a pergamoni Eumenész harcedzett tengerészeihez. Polüxenidasz a Korükosz-foknál (ma Kurku), Khiosz szigetétől nem messze kénytelen megütközni az ellenséggel, a tengeri csatában több tucat hajót elveszít, és menekülnie kell. Reményét vesztve érkezik meg a Szamoszi-öbölbe.

Hannibál, amikor értesül Polüxenidasz meghátrálásáról, úgy dőnt, átveszi a parancsnokságot a tengeri haderő fölött. Türoszba visszatérve sebtében felszerel egy felmentő flottát. Szamosznál a Szeleukida-flotta parancsnoka bebizonyította, hogy a rhodosziak nem legyőzhetetlenek. Hannibál abban reménykedik, hogy megfordíthatja a háború menetét, és egy negyven hajóból álló flotta élén északnak veszi az irányt. Ezúttal kivételesen tengeri csatára készül. Ellenfelei nem akárkik: a rhodoszi flotta sokat látott legénységével áll szemben, akik többek szerint a Földközi-tenger legjobb hajósai.

A csatára i. e. 190 augusztusában kerül sor Pamphülia partjainak közelében. Hannibál egy ideig a rhodoszi Eudamosz egyenrangú ellenfelének bizonyul. A nagy meleg és előrehaladott életkora ellenére - nemsokára hatvanéves lesz - a pun hadvezér harciasan és dinamikusan állja a sarat. Mindent megtesz a siker érdekében, de a tengeri ütközet egészen más harcmodort kíván, mint a szárazföldi. Jóllehet ellenfele súlyos veszteségeket szenved, Hannibál mégsem tudja a maga javára fordítani a helyzetet. Többórás elkeseredett küzdelem után a föníciai quinqueremiseknek vissza kell vonulniuk Korakeszionba (Alanya), a mai Törökország déli partjaihoz. A rhodoszi flotta foglyaként Hannibál kénytelen tehetetlenül végignézni Szeleukida pártfogójának végső vereségét.


Forrás: Luc Mary - Hannibal - Akitől reszketett Róma - Fordította: Morvay Zsuzsa