logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A szipüloszi Magnészia, avagy a Barhida-álom vége

A két sereg utolsó összecsapására i. e. 189-ben, a szipüloszi Magnészia síkságán kerül sor, a Phrügiosz és a Hermosz összefolyásánál. A Domitius Ahenobarbus vezette, mintegy harmincezer fős római sereg csak feleakkora, mint az ellenfélé, az erőfölény tehát a Szeleukidák oldalán van. Ez az óriási sereg azonban korántsem egységes.
Antiókhosz katonái között találunk galatákat, médeket, arabokat, phrügiaiakat, kappadókiaiakat, valamint számos görög és krétai zsoldost. A nagyon vegyes gyalogságot a nagy létszámú katafrakt lovasság, a harci szekerek és mintegy ötven elefánt erősíti. Természetesen felállnak a falanxok is: harminckét sorban, soronként ötven „híres ezüstpajzsos gyalogos" alkot egy-egy egységet. Hihetetlen méretek!
A hatméteres szarisszákkal (lándzsákkal) felfegyverzett Szeleukida-katonák tömbje hatalmas harci sündisznóra emlékeztet. Amikor az első hat sor harcosai leengedik a szarisszákat, az első sor minden katonája mögül öt hosszú lándzsa mered előre. Éles pengékkel teletűzdelt, az ellenség számára szinte áthatolhatatlan fal. Lovassági támadás esetén a lovak azonnal felnyársalódnak a szarisszafalon.
A falanxokat nagyon nehéz ugyan áttörni, de rendkívül nehézkesen mozognak. Elsősorban védelmi alakulat, támadásra alkalmatlan. A rómaiaknak sikerült először megtalálniuk a falanxok Achilles-sarkát, nyolc évvel korábban, a künokephalai csata bizonyította be, hogy a falanxok egyenetlen terepen szinte mozgásképtelenek.

A szipüloszi Magnésziában a Szeleukidák számára biztató kezdet után hirtelen megfordulnak az esélyek. A zuhogó esőben harcoló tapasztalatlan és kiéhezett méd, galateai és kappadókiai harcosokat a húszéves tapasztalattal rendelkező, harci vágytól fűtött legionárius csapat könnyen megfutamítja. Antiókhosz harci szekereit és elefántjait nyilak és hajítódárdák zápora árasztja el.
A meghátrálásra kényszerülő elefántok megbokrosodnak, és a falanxok ellen fordulnak, melyek pedig ez idáig sikerrel állták a legionáriusok ostromát. Szabályos vérfürdő kezdődik. Az összecsapás végén a Szeleukidák vesztesége több mint ötvenezer ember, Antiókhosz pedig elmenekül. Így ér véget a szíriai háború utolsó csatája.

Egy évvel később, i. e. 188-ban Antiókhosz minden római követelést aláír. Az apameiai béke hatalmas hadisarc, több mint tizenötezer talentum megfizetésére kötelezi a legyőzöttet, sokkal többet követelnek, mint egykor Karthágótól a zamai csata után. Ezenfelül a rómaiak a legértékesebb száműzött, Hannibál kiadatását is követelik.



Forrás: Luc Mary - Hannibal - Akitől reszketett Róma - Fordította: Morvay Zsuzsa