„Nincsen olyan nagy állam, amely hosszú időn
keresztül békében élhet."

(Hannibál)

Akarthágói hadsereg megsemmisült, Hannibál menekül, a rómaiak végre bosszút álltak a cannaei kudarcért. Scipio nem egyszerűen hadvezér, igazi félisten. Amióta a zamai győző visszatért Rómába, Scipio Africanusként emlegetik - ez óriási dicsőség. Róma területe most nyúlik túl először Itálián.

Hannibál nem tér azonnal vissza Karthágóba, először hadrumentumi táborába megy. Jól tudja, mi jár a legyőzött hadvezérnek: keresztre feszítik. Több hétbe is beletelik, mire elmerészkedik abba a városba, amelynek utcáin harminchat évvel korábban járt utoljára. Amikor hajója fedélzetéről megpillantja a város falait, nem tud uralkodni a könnyein.

I. e. 237-es távozása óta apja is, két fivére is meghalt, ő maga megismerte a dicsőséget, de megpróbáltatásban, kudarcban és csalódásban is volt része bőven. A cannaei győzelem után megízlelte Capua gyönyöreit, majd Bruttium foglya lett. Most pedig, az i. e. 201-es évben visszatér hazájába. Amikor a Vének Tanácsa elé járul, a férfi, aki átkelt az Alpokon, és akitől egész Róma reszketett, már csak bukott hős. A karthágói államtanács előtt köntörfalazás nélkül beismeri, hogy a zamai vereség nem egyszerű kudarc, hanem a Róma ellen viselt háború végét jelenti.