logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A hannibáli kacaj

A hadisarc ősszege ellen a Vének Tanácsának minden tagja tiltakozik és panaszkodik. I. e. 199-ben, amikor esedékessé válik a háborús jóvátétel első részletének kifizetése, többen is fellázadnak a római követelés ellen, elsősorban Nagy Hannón hívei. Hannibál erre, ha hihetünk Titus Liviusnak, felnevet. Bírálóinak, akik szemrehányást tesznek neki ezért, a következőket válaszolja:
„Ha az ember szeme, ahogy le tudja olvasni mások arckifejezését, éppúgy be tudna látni a lélek mélyére is, akkor könnyen rájönnétek, hogy ez a nevetés, amiért korholtok, nem vidám, hanem a csapások súlya alatt már-már érzéketlenné vált lélekből fakad. De ez korántsem annyira időszerűtlen, mint a ti esztelen, s ide nem illő könnyetek. Akkor kellett volna sírnotok, mikor elvették fegyvereinket, felgyújtották hajóinkat, s megtiltották, hogy külföldi háborút viseljünk, mert ez mérte ránk a halálos csapást.
Nincs semmi okotok rá, hogy azt higgyétek: a rómaiak biztosítani fogják zavartalan békénket. Egyetlen nagy állam sem képes elviselni a hosszú nyugalmat, s ha nem talál ellenséget kívül, majd talál otthon, mint ahogy a különlegesen erős test is látszólag védett a külső betegségekkel szemben, és saját erői teszik tönkre.
Mi viszont csupán azt érezzük meg az államunkat ért csapásokból, ami személyes érdekünket érinti, és semmi sem dúlja fel jobban kedélyünket, mint a vagyonunkban elszenvedett kár. Így azután senki se sóhajtozott amiatt, hogy elhurcolták a legyőzött Karthágóból zsákmányolt fegyvereket, noha láttátok, hogy fegyvertelenül és mindentől megfosztva Africa annyi felfegyverzett népe között magunkra maradtunk; de most, mikor saját vagyonotokból kell kifizetnetek a hadisarcot, úgy jajgattok, mintha sírba tennék az államot!"
(Titus Livius, XXX. 44.)

Így hangzott Hannibál beszéde.

Róma számára a Karthágóból érkező pénz és természetbeni juttatás annál is nélkülözhetetlenebb, mert a köztársaság más hadszíntereken is háborút visel. Gallia Cisalpinában már a zamai csata évében is sok nehézségük támad. A boiusok, insuberek és ligurok összehangoltan támadják a római coloniákat, és Makedóniával is újra fellángol a konfliktus. Az Épeiroszban kötött phoinikéi béke után nem egészen négy évvel ismét háborús helyzet alakult ki a Földközi-tenger nyugati partvidékén.

A Szeleukida Birodalom uralkodója, III. Antiókhosz V. Philipposszal szövetkezik Egyiptom, a Lagida-királyság ellen, mely egészen a Pontosz Euxeinosz széléig, azaz a Fekete-tenger partjáig nyúlik. IV. Ptolemaiosz Philopator halála után az Egyiptomi Királyság, amelynek az élén egy ötéves fáraó áll, különféle viszályok színterévé válik. I. e. 202-től a makedón király az Égei-tenger vidékén kalandozik, és elfoglalja Szamosz szigetét. A magukat fenyegetve érző Rhodosz és Pergamon küldöttei azonnal Rómához fordulnak segítségért.


Forrás: Luc Mary - Hannibal - Akitől reszketett Róma - Fordította: Morvay Zsuzsa