logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Átkelés az Alpokon.

Kétségtelen, hogy az antikvitás fontos történései közül egyre sem pazaroltak több tintát, mint Hannibál alpesi átkelésére: szinte még be sem fejeződött a nagy esemény, máris írni kezdtek róla. Livius (XXI. 38. 6) jelzi, hányféle változatot talált forrásaiban; félszáz év múlva Seneca is (Természettudományos vizsgálód sok III. praef. 6) célzott ezekre a különböző verziókra. A tudós irodalom pedig a 16. század kezdete óta egyfolytában ezen a témán rágódzik, nem csoda hát, hogy hatalmasra hízott.
A 19. század végén egy grenoble-i szakértő már több mint háromszázra becsülte a kérdésnek szentelt könyvek és cikkek számát." Egy német tudós az I. világháború előtt tréfásan azzal mentegette nem eléggé kimerítő tájékozottságát, hogy még nem volt száz éve átfutni a téma egész bibliográfiáját. Ma már egy második életre volna szüksége, hogy elolvassa mindazt, ami azóta megjelent.

Nem zúdítjuk az olvasó nyakába az összes alpesi hágó listáját, amelyen a kommentátorok leleményessége, szövegismerete és — további alátámasztásként — hegyvidéki tapasztalatai keresztül vélték hajtani Hannibál elefántjait. Az a néhány utalás, amit a kővetkező fejtegetésben talál majd, elég lesz, hogy fogalmat alkothasson a megoldási javaslatok tömegéről. Ezek között a megoldások között pedig be fogjuk mutatni azt is, amely — végső soron egy vagy két változóval — sok egyéb, ugyancsak valószínű lehetőség mellett talán a leginkább összhangban van a rendelkezésünkre álló különféle adatokkal. Először azonban magyarázzuk meg pár szóban ennek a már-már, mondhatni, démoni elszántsággal folytatott kutatásnak az okait.
Itt van először is a téma érdekessége, amely, mint láttuk, már az ókorban is hatalmas kíváncsiságot szított fel. Persze a kelta csapatok is többször átkeltek az Alpokon — így Kr. e. 400 körül, amikor aztán lezúdultak egészen Rómáig, és erejük a Capitolium lejtőinek lábánál tőrt meg. Polybios (III. 48) felidézi ezeket az előzményeket, és lévén, hogy maga is megtette ezt az utat, hajlamos kissé bagatellizálni. Pedig arra, hogy az átkelés egy egész, szervezett hadseregnek sikerüljön, több tízezer emberével, lovasságával, készleteivel és nem utolsósorban elefántjaival, még nem volt példa. Ez a teljesítmény felért Alexandros tetteivel, sőt homályba is borította azokat, és Héraklés munkáinak mitikus magasságába emelkedett.

A reneszánsztól kezdve fel is fedezték ezt, elsősorban a liviusi beszámoló nyomán, és szenvedélyesen kezdték olvasni annak a híres „harmadik decasnak" az elejét, amely évszázadokra mindennapi kenyere lett a művelteknek és „literátusoknak". Azt is látni fogjuk, hogy Livius — másképp hatásosan, mint Silius Italicus összefoglalója (III. 465-556) — ezt a hegyi hőstettet olyan drámai erővel jelenítette meg, amitől az olvasónak eláll a lélegzete, osztozik Hannibál bajtársainak megpróbáltatásaiban, végletekig feszült érzelmeiben, majd végül a mérhetetlen őrömben, hogy megmászták a világ nagy természetes falainak egyikét: ez csendül ki a rövid szónoklatból, amelyet a hágó tetejére érve a pun vezér a festői kilátást nyújtó magaslaton tömörülő csapataihoz intéz, mikőzben az egész Pó-síkság, ameddig a szem ellát, ott terül el a lábuk előtt (Livius XXI. 35. 8-9).

Ettől a páratlan irodalmi színvonalú szövegtől elcsábulva nem egy olvasó, ha egy kicsit is megfertőzte a kutatóvírus, érezte magában a kísértést, hogy ezeken a hegyi utakon a pun katonák nyomait keresse. Igen ám, de ahogy szintén látni fogjuk, éppen Livius zavarja össze a nyomokat kénye-kedve szerint, mivel legalább két forrást „kontaminál", amelyekből valójában más-más útvonalakhoz tartozó útszakaszokat kölcsönöz. Az pedig, hogy a helyszínen próbáljuk azonosítani az általa leírt eseményeket, olyan mézesmadzag, amelytől jobb óvakodni.
Ahogy már elhangzott, ilyen domborzati viszonyok között mindenütt akadnak feneketlen vízmosások, meredek lejtők, földcsuszamlások, amelyek óriási sebekkel csupaszítják le a sziklát, és 2000 m főlőtt a hótakaró sem ritkaság az északi oldal mélyedéseiben. Liviusszal és Polybiosszal a kézben járni be az Alpokat legalább annyira szélmalomharc, mint ha úgy akarnánk megtalálni az alesiai csata valódi helyszínét, hogy megpróbáljuk összhangba hozni Caesar szövegét egy katonai térképpel.


Forrás: Serge Lancel - Hannibál Osiris Kiadó 2005