logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Római polgárok legiói a zsoldos-falanxok ellen

A második pun háború hajnalán Róma és Karthágó a Földközi-tenger vidékének két legnagyobb katonai hatalma. A háború az egyeduralomért folyik, a győztes lesz a Mediterráneum megkérdőjelezhetetlen ura. Az i. e. 218-as esztendőben Róma még köztársaság, a birodalom még nem létezik.
Az i. e. 509-ben bevezetett arisztokratikus köztársaságot az utolsó király, Tarquinius Superbus száműzése után a centuriák szerinti népgyűlés által választott két consul irányítja. Annak érdekében, hogy ne kerüljön minden hatalom egyetlen személy kezébe, a vallási, politikai és katonai előjogokat több intézmény között osztották meg.

Elissza városának zsoldoshadseregével szemben a Romulus és Remus által alapított városban a polgárokat sorozzák be. Csak maga a római gyalogság nyolcvanezer főt számlál, amihez hozzáadódik még az itáliai városállamokból érkező negyvenezer katona; a consulok ezzel a haderővel rendelkeznek. Rómában állampolgári kötelesség, a köztársasági lét egyik alapköve a húszéves katonai szolgálat.
A római hadsereget mindig tavasszal toborozzák, és a Mars-mezőn gyakorlatozik, ősszel pedig a katonákat hazabocsátják. Veszély esetén Róma kétszázezer embert tud mozgósítani, hála itáliai szövetségesei támogatásának. A szövetségesek egyébként általában a legiók által legyőzött korábbi ellenségek (mintegy ötezer emberből álló gyalogoshadosztályokat állítanak ki).

Az eltelt lassan háromszáz évben Róma több győztes hadjáratot folytatott szomszédjai ellen. Miután térdre kényszerítette a kiszámíthatatlan etruszkokat, elhallgattatta a félelmetes szamniszokat, és visszaszorította az épeiroszi Pürrhosz katonáit, egymaga lett először Latium, majd az egész itáliai félsziget ura.
Tarentum eleste i. e. 272-ben jelentette a végső győzelmet. A római katonák felszerelése is a legiók diadalairól tanúskodik: az ovális pajzs szamniszi eredetű, a páncéling gall, a rövid kard pedig hispán. A legiók hőstettei hirdetik mindenfelé a római civilizáció felsőbbrendűségét és jótéteményeit. Ahol a fegyverek diadalmaskodnak, ott később városok épülnek és templomok emelkednek.

A punok a maguk részéről úgy tekintenek a háborúra, mint a gazdasági virágzás biztosításának kizárólagos eszközére. Karthágó polgárait semmiféle katonai kötelezettség nem terheli, ám részt vesznek a hadvezérek megválasztásában. Ne higgyük, hogy nagyon irigyek tisztségről lenne szó. A pun hadsereg irányítása rendkívül súlyos felelősséggel járó feladat: az első pun háború alatt nem kevesebb mint tíz tábornokot feszítettek keresztre a főtéren, mert elveszítettek egy-egy csatát.
Ezzel szemben a túl sok győzelem irigységet ébreszt másokban, jutalma nemegyszer a száműzetés - a karthágói politikai intézmények mindig is gyanakvással figyelték a katonai dicsőséget. A pun hadvezéreknek el is kell számolniuk. Bizonyíték erre a mintegy száztagú bíróság, amelynek feladata azoknak a hadvezéreknek az elítélése, akik viselkedésében kivetnivalót találnak. Ahogy Szicíliai Diodórosz írja: „A karthágóiak mindig háborúznak, ám nem bíznak a polgári katonákban."

Való igaz, a volt föníciai kolónia inkább a gazdasági tevékenységeket választotta a katonai erőfitogtatással szemben. A szabály alól csak a „szent csapat" kivétel, a hadsereg egyfajta elitalakulata, amely kizárólag karthágóiakból áll. Ellentétben a Spártát legyőző Thébai ősi városával, ez az elitalakulat nem homoszexuális párokból tevődik össze, hanem gondosan kiválogatott karthágói arisztokrata ifjakból.
A kétezer-ötszáz fős csapat elenyésző kisebbséget jelent a hatalmas pun hadseregben. Fémsisakjukkal, lábszárvédőjükkel, lenvászon mellvértjükkel és rövid kardjukkal a megtévesztésig hasonlítanak a görög hoplita harcosokra.

A karthágói hadsereg legnagyobb részét valójában az idegen hadtestek alkotják. Védelmét biztosítandó, Elissza városa elsősorban a vazallus államokra és a szövetségeseire számít, mindenekelőtt pedig a zsoldosokra, akiket a birodalom határain kívül is toborozhatnak. A pun hadsereghez szerződött katonákkal az a legnagyobb baj, hogy nem hazaszeretetből, hanem csak a pénzért harcolnak.
A karthágói sereg a legkisebb kudarc esetén is könnyen a parancsnokok ellen fordulhat: volt is már példa lázadásra (Matho-féle felkelés). Paradox módon a zsoldosok a pun hadsereg legerősebb ütőkártyái és legfőbb korlátai egyszerre. Karthágó, annak érdekében, hogy zsoldjukat fizetni tudja, súlyos hadisarcot vet ki kolóniáiban. Hannibál hadserege tehát egyfajta mozaikként állt össze a Földközi-tenger medencéjének népeiből. Vannak közöttük ligurok, görögök, libüaiak, mórok, gallok és ibérek, de katonaszökevények és szökött rabszolgák is nagy számban találhatók benne.

Ebben a messze nem egységes „népszövetségben" a legerősebb csapat kétségkívül az afrikai zsoldosoké. Tipikus, lándzsákkal és kardokkal felszerelt nehézgyalogosok, forgós sisakban, pikkelyes láb- és mellvértben. A hős harcosok mellett ott vannak a bronz fejfedőjükről és híres görbe pengéjű kardjukról, a falcatáról könnyen felismerhető ibér hegylakók, végül, de nem utolsósorban a numida zsoldosok hada, az antik világ legjobb könnyűlovassága. Ügyesek és merészek, a váratlan rajtaütések mesterei. Szőrén ülik meg kis termetű lovukat, páratlan akrobaták, akik egyetlen mozdulattal metszik el ellenfelük térdízületét.
A sokszínű hadsereg tablója nem volna teljes az elefántok nélkül. A negyven állat a karthágói hadsereg különlegességének és hatalmának jelképe. Mivel kisebbek és könnyebbek, mint indiai társaik - nem nyolc-, csak hattonnásak -, azt gondolhatnánk, hogy nem különösebben hatékonyak a harcmezőn. Ez azonban súlyos tévedés. Már a puszta látványuk is megfélemlíti az ellenséges hadoszlopokat. Míniummal befestett ormányuk, sarkantyúval felszerelt szügyük és vaslemezekkel meghosszabbított agyaruk halálra rémíti a punok ellenfeleit. Gallia déli részén egy-egy elefántroham hatalmas pusztítással járt.


Forrás: Luc Mary - Hannibal - Akitől reszketett Róma - Fordította: Morvay Zsuzsa