Az illiberisi tábor felszámolása után a nehézkes, vas- és bronzpáncélt viselő karthágói hadsereg keleti irányban indul el. A gall kísérők segítségének köszönhetően keresztülvágnak egy nehezen járható köves vidéken, melyet meredek völgyek és gyors folyású folyók szabdalnak. Az emberek idegesek és ingerültek - teljes joggal. A több mint negyven kilométer hosszan elnyúló pun sereg könnyű préda a vad vidéken sokkal otthonosabban mozgó gallok számára. A punok több alkalommal is halálos kelepcébe kerülnek, melyeket éppen állítólagos védelmezőik állítanak.

A fák, a sűrű bozót vagy a sziklák mögül előbukkanó gallok a pun sereg végeláthatatlan menetének különböző pontjain támadnak. A hosszú hetekig tartó meneteléstől kimerült katonákat nyíl- és dárdazápor fogadja. Több ezer karthágói veszti így életét, még mielőtt elérnék a Rhőne folyását.A mindennapos támadások közepette kizárólag a hősiesség és elszántság lehet Hannibál csapatainak fegyvere támadóik rendezetlen rajtaütéseivel szemben. A katasztrofális hangulatban Hannibál végre jó hírt kap: Gallia Cisalpinában felkelés tört ki. Néhány hónappal korábban a boiusok és az insuberek fellázadtak a latiumi köztársaság ellen a két legújabb colonia, Placentia és Cremona létrehozása miatt. Különösen kegyetlen lázadásról van szó. Nemcsak a tizenkétezer római telepest mészárolták le, hanem Lucius Manlius Vulso IV. legiója is szinte teljesen megsemmisült, amikor rajtuk ütöttek egy erdős vidéken. Valódi mini-Teutoburg!

A rómaiak elleni döntő ütközetre várva Hannibál csapatai a későbbi Via Domitia vonalán indulnak el, elhaladva Narbonne, Béziers és Lunel mellett. Naponta tizenöt-tizennyolc kilométeres távokat megtéve, erőltetett menetben halad a sereg kelet felé. A római csapatok sem várnak tétlenül egy helyben. Publius Cornelius Scipio vezénylete alatt Massalia vidékén szállnak partra i. e. 218 augusztusának végén: éppen két hónap telt el azóta, hogy a karthágóiak átkeltek a Pireneusokon. Amikor a római consul megtudja, hogy Hannibál csapatai Itália felé vonulnak, ideiglenesen lemond Hispániáról, hogy még Galliában útját állhassa a pun hadvezérnek. Szerinte a karthágóiak csak a Földközi-tenger partja mentén juthatnak el az itáliai félszigetre.

Kétségkívül igaza van, a part mentén a leggyorsabb és a legkönnyebb az út. Minden e mellett az elképzelés mellett szól, hiszen ha nem a part mentén haladnak, akkor egyszerre kell megküzdeniük a zord természettel és a kiszámíthatatlan, ellenséges törzsekkel.

A következő napok azonban kegyetlenül megcáfolják az optimista jóslatokat. Hannibál nem sétál bele ellenfele csapdájába, a szárazföld belseje felé veszi az irányt. Egyelőre nem igyekszik szembekerülni Scipióval, mivel még túl korainak tartja az összecsapást, a tengertől akkor mintegy négynapi járóföldre található Arles magasságában közelíti meg a Rhőne folyót. Hannibál egyébként nem csak stratégiai megfontolásokból választja ezt az utat.
Hamilkár fiának vágya, hogy átkeljen az Alpokon, Héraklésznak, a Barkida-család védelmező istenének legendás útját követve. Átkelni az Alpok hegyláncán minden valamirevaló római hadvezér szemében utópisztikus elképzelés. Maga Cornelius Scipio is valószínűtlen, öngyilkos vállalkozásnak tartja.

A római consul kétszeresen is meglepődik, amikor értesül Hannibál csapatainak hihetetlen vállalkozásáról. Először azon, hogy ellenfele nem a legvalószínűbb utat választotta, azután meg hogy ez a tarka sereg mekkora távolságot - több mint ezer kilométert - tett meg rekordidő alatt. Scipio sokkal későbbre várta „vendégét". Mi lehet a valódi szándéka e különös ellenfélnek?
A római hadvezér, hogy tisztán lásson, sietve észak felé küld egy háromszáz lovasból álló hadoszlopot. A felderítő csapatnak nem az a feladata, hogy összecsapást provokáljon, hanem hogy megfigyelje a karthágói sereg mozgását. Egyébként Hannibál sem keresi még az alkalmat az összecsapásra a consuli legiókkal. Először két másik, nem kevésbé makacs ellenfelével kell végeznie: a Rhőne folyóval és a folyó menti gall törzsekkel, amelyek harci kedvével ezekben a szeptemberi napokban csak ravaszságuk vetekszik. Ezúttal azonban a volcák emberükre akadtak...