Az indulás előtti éjszaka Hannibál különös álmot lát. Titus Livius szerint egyenesen az Olümposzról érkezik hozzá egy ifjú, fénykoszorúban, és így szól: „Jupiter küldött, hogy Itáliába vezesselek. Ezért járj csak a nyomomban, és sohase fordítsd másfelé tekintetedet." Hannibál nagy tisztelettel követi, nem néz sem előre, sem hátra. De az emberekre oly jellemző kíváncsiságtól vezérelve azon gondolkodik, mi lehet az, aminek megpillantásától ennyire óvják. Végül mégsem tud uralkodni kíváncsiságán. Hátrapillant, és egy hatalmas kígyót lát.
„Arra a kérdésére, hogy mit jelent ez a szörnyeteg, és mi a csodajel értelme, azt a választ kapta, hogy Itália pusztulását jelenti; ő csak haladjon tovább előre, ne kérdezzen többet, s nyugodjon bele, hogy a jövőt homály fedi." (XXI. 22.)

A látomás megerősíti elszántságát, lelkesülten áll a sereg élére. Katonái is harci lázban égnek. Vásári hangulatban hangoskodnak, ölelkeznek, élcelődnek egymással. Hangos nevetés, egymás sértegetése, gúnyolódás hallatszik mindenhonnan. A katonák kérkednek harcban szerzett sebhelyeikkel, izmaikat mutogatják, hogy fitogtassák erejüket.
Libüaiak és ibérek, numidák és mórok, több mint százezer ember várja türelmetlenül, hogy részt vehessen Hannibál oldalán az emberfeletti vállalkozásban. Több mint kétezer kilométert kell majd megtenniük, ellenséges és ismeretlen vidékeken, elzárt völgyekben, meredek hegyi utakon, átkelésre alkalmatlan folyókon keresztül. Hannibál katonái vadak és fegyelmezetlenek. Szemmel láthatóan az egyetlen közös vonásuk a rómaiak iránt érzett engesztelhetetlen gyűlölet.

I. e. 218 tavaszán egyikük sem méri fel reálisan az előttük álló akadályokat és a rájuk váró veszélyeket. Ebben az együgyűen bizakodó hangulatban indul neki a hatalmas sereg a Pireneusok felé. Gadesből (Cádiz) visszatérve, ahol Héraklésznak, a Barkidák oltalmazó istenének pártfogását kérte, Hannibál élére áll ennek a rendkívüli összetételű seregnek. Elérkezett az idő, hogy megbosszulja az i. e. 241-es szégyenletes vereséget, csak azt sajnálja, hogy otthon kell hagynia feleségét (Imilcét) és pár hónapos csecsemő fiát. A vállalkozás hossza és nehézségei azonban arra kényszerítik, hogy elváljon a családjától.

I. e. 218 májusának elején büszkén vonul fel a mintegy kilencvenezer emberből álló hadsereg. Három gyalogososzlopra tagolva, elszánt léptekkel indulnak az Ebróhoz. Az Ebro Hannibál Hispániájának határa, a túlparton kezdődik majd a nagy kaland. Egészen odáig a menet gond nélkül halad, de a folyón átkelve akadály akadályt követ. A megpróbáltatások az ellenséges és elszánt ibér törzsek rendszeres támadásaival kezdődnek. Bár Saguntum elfoglalása jelentős részüket megfélemlítette, sokan továbbra is legyőzhetetlennek tartják magukat.
Hannibál katonáinak hosszú hónapokon keresztül ádáz küzdelmet kell folytatniuk a bergusiusok és az ilergetek ellen a mai Katalónia területén. Korántsem egészségügyi testmozgásról van szó, a harcos ibér törzsek elleni küzdelem több áldozatot követel, mint a későbbi nagy csaták Itáliában. Igazi pirruszi győzelem!

A katalóniai népekkel folytatott harcokhoz Hannibálnak a legtapasztaltabb katonáit kell csatasorba állítania, mindenekelőtt saját ibér harcosainak, a vasconoknak és cantabereknek az ügyességére van szüksége. Hannibál hűséges katonáit a vastag bőrszíjjal megkötött, ujjatlan, lila szegélyű fehér tunika különbözteti meg a többi ibér harcostól.
A görög történetíró, Polübiosz szerint a teljes karthágói veszteség mintegy huszonkétezer ember, ez az adat azonban nehezen ellenőrizhető, olyannyira szűkében vagyunk a forrásoknak. Mindenesetre a Rómáig vezető hosszú menetelés nem is kezdődhetett volna rosszabbul.

A hatalmas veszteségeket nem számítva, a katonák katasztrofális lelkiállapotba kerülnek, ráadásul mindennek súlyos taktikai következményei is vannak. Mindenekelőtt Hannibál kénytelen hátrahagyni tízezer embert és ezer lovast, hogy biztosítsák a mai Katalónia elfoglalt területeit. Úgy véli, csak akkor folytathatja útját, ha a hátországban megszilárdította a rendet, és elejét vette a bennszülött törzsek mindenfajta lázadási kísérletének, ezért Hannónra, egyik leghűségesebb fővezérére bízza a vidék szoros őrizetét.
És ez még nem is az összes veszteség! Az Ebro és a Pireneusok vidékén átélt nehézségek elveszik az ibérek kedvét attól, hogy folytassák az utat. Még Gallia előtt több mint tízezer ibér úgy dönt, hogy inkább hazatér. A hispániai szakasz mérlege tehát katasztrofális. Mire Hannibál a Pireneusok lábához ér, katonáinak száma jelentősen megfogyatkozott. A görög történetíró, Polübiosz szerint a karthágói sereg immár csak ötvenezer embert és háromezer lovast számlál.