logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az elefántok is tudnak úszni

A folyó túlsó partján a gallok dühödten mutogatják meztelen felsőtestüket és lenyűgöző izmaikat. Készen a hívatlan vendégek elleni harcra, elszántan és legyőzhetetlenségükről meggyőződve teli torokból üvöltik harci dalaikat, büszkén rázzák hosszú lándzsáikat, hogy megrémítsék a karthágóiakat. Hannibál azonban cseppet sem ijed meg az ellenséges színjátéktól, visszavágásra készül.
A barbárok jelenlétében átkelni a Rhőne folyón egyenlő lenne az öngyilkossággal. Egyik alvezérét, Bomilkár szuffet fiát, Hannónt bízza meg, hogy forduljon vissza a folyó mentén, keljen át egy gázlón, és a túlparton jöjjön vissza, hogy hátba támadhassa a volcákat. A hadművelet négy teljes napot vesz igénybe.

Ezalatt a táborhelyen maradt karthágóiak sem tétlenkednek. A katonák egy pillanat alatt átalakulnak favágókká és ácsokká, s tutajokat, lélekvesztőket ácsolnak a kivágott, sebtében legallyazott fatörzsekből. Bárkákat és uszályokat egyébként már szereztek helyi törzsektől, amelyek sokkal barátságosabbak a Rhőne bal partján élő barbároknál. Vízre bocsátanak egy sor bárkát, hogy a folyó sodrása egy kicsit lelassuljon, majd megkezdik az átkelést.

romaikor_kep



Hannibálnak mintegy negyvenezer harcosán kívül több ezer állatot, köztük számos lovat és elefántot is át kell juttatnia a túlsó partra, ugyanis maradt még harminchét elefántjuk. A hatalmas állatokat földdel és száraz fűvel borított óriási tutajokon hármasával szállítják át egyik partról a másikra: egy-egy ilyen tizenöt méter hosszú úszóalkalmatosságon két hímet és egy nőstényt visznek. Az erős kötelekkel egymáshoz erősített elefántszállító bárkákat evezős csónakok vontatják át, és rögzítik újabb kötelekkel a túlparton. A művelet nemcsak rendkívül nehéz, hanem kényes is.

Az állatok újra meg újra megrémülnek a folyó sodrásától. Fellökik a hajcsárokat, hangosan trombitálnak, és az is előfordul, hogy beleborulnak a vízbe, de egyetlen állat sem pusztul el. „Bár igaz, hogy akadt néhány elefánt, amely átkelés közben félelmében a folyóba vetette magát, és hajtóik odavesztek, ezek azonban testük nagysága és a vízből kinyújtott ormányuk segítségével életben maradtak, és ki tudták fújni a lenyelt vizet is, noha útjuk nagy részét saját lábukon a víz alatt kellett megtenniük"- írja Polübiosz (III. könyv).
A Rhőne sodrán kívül a túlpartról áthallatszó harci zaj szerepet játszott abban, hogy az elefántok ennyire megriadtak. A folyó túlpartján valóban nagy a zűrzavar: Hannón felderítő serege Hannibál nagy örömére teljesítette küldetését, a tervezett időben sikerült megkerülnie az ellenfél állásait. Az ibér zsoldosok támadásba lendülnek, és alaposan ellátják az ellenség baját, akik ráadásul sisak és páncél nélkül harcolnak. A fegyverek csattogása, nyilak süvítése és az emberek üvöltése rémületbe kergeti a pun sereg elefántjait.


Forrás: Luc Mary - Hannibal - Akitől reszketett Róma - Fordította: Morvay Zsuzsa