Hannibál még Hispániában tartózkodik, amikor a rómaiak követsége az Elissza által alapított város kellős közepén hadat üzen. A Lutatius-féle szerződés után huszonhárom évvel tehát vége szakad a békének. Igaz, a Róma és Karthágó közötti első háború lezárása óta a két szemben álló félnek soha nem volt nyugalma: míg Róma a gallok vagy az illírek ellen küzdött, Karthágó az ibérek ellen harcolt, illetve saját zsoldosait kellett levernie. Matho híveinek véres felkelése magát a birodalom létét veszélyeztette.

I. e. 218 márciusában a történelem megismétli önmagát: a Földközi-tenger vidékének két nagy rivális városállama újabb hódító háborúra készül. A status quo felborításáért maga Hannibál a felelős: Saguntum bevételével ő okozta a viszályt, kész helyzet elé állítva Rómát.

A háború hírére Hannibál nem esik pánikba, sőt: élete nagy álma, hogy megküzdjön Rómával. Két hónappal később, i. e. 218 májusában Hannibál hadserege készen áll az új kalandra: Rómát saját földjén akarja megtámadni, átkelve az Alpokon. A kilencvenezer emberből, tizenkétezer lovasból és mintegy negyven elefántból álló, lenyűgöző méretű hadsereg észak felé indul, és először az Ebrón kel át.
Ugrás az ismeretlenbe: a numida lovasoktól az afrikai zsoldosokig a katonák nagyobb része olyan erőkkel néz majd szembe, amelyeknek addig a létezését sem gyanította. Az ellenséges ibér vagy gall népektől a zord hegyekig: megannyi akadály. I. e. 218 tavaszán tehát a maga nemében páratlan menetelés kezdődik.

A hat hónapos kalandot halálos csapdák, földcsuszamlások, szörnyűséges hó-és szélviharok nehezítik, amelyek alaposan megtizedelik a hadsereget. Bár nem látnak bele a pun hadvezér valódi szándékaiba, a római consulok nem kevesebb mint négy legiót mozgósítanak. Sempronius Longus és Cornelius Scipio szíve vágya, hogy partra szálljon Hispániában, és megostromolja Új-Karthágót. Nem sejtik, hogy nemsokára maga Róma kerül közvetlen veszélybe.