Fővezérré történt kinevezése után első dolga az volt, hogy az Ebro és a Tajo folyó között még meg nem hódított népeket leigázza. Ez gyorsan ment, de Saguntum nem akart behódolni. A második pun háború kitörésének közvetlenül Saguntum volt az oka.
Saguntum és Róma titkos szövetségesek voltak. Erre támaszkodva tagadta meg Saguntum a hódolatot Hannibalnak. A karthágói hadi sikerek következtében Saguntumban meggyengült a Róma-barát irányzat, s ez belviszályhoz vezetett. A szomszédos torboleták törzse is ellenségesen lépett föl a várossal szemben. Hannibal támogatta a felkelőket. Saguntum stratégiailag fontos helyen feküdt. Egy dombra épült és elzárta a legnagyobb pun haditengerészeti támaszponttól, Új Karthágótól az Ebroig húzódó utat. Birtoklása megkönnyítette volna az Ebrotól délre eső területek ellenőrzését.
Hasdrubal Kr.e. 226-ban (?) szerződést kötött Rómával, mely az Ebroig húzódó területet pun érdekszférának ismerte el. Róma a szerződés dacára 3 évvel később szövetséget kötött Saguntummal a karthágóiak ellen. A város Róma-barát politikája sértette a punok jogait. Hannibalnak tehát megvolt a jogalapja a beavatkozásra Saguntumban.
A rómaiak követeket küldtek Hispániába. A követek Hannibal cartagenai téli táborában találkoztak a vezérrel, és követelték tőle, hogy ne merjen átlépni az Ebro folyón, és ne merjen Saguntumra támadni. Hannibal a követeknek azt mondta, Rómának nincs joga őt korlátozni cselekvési szabadságában. Úgy döntött megtámadja a várost még akkor is, ha emiatt szembe kerül Rómával.
Kr.e. 219-ben meg is kezdte az ostromot, s a város 8 hónap kitartó védekezés után elesett, s Róma ezt tétlenül végig nézte. Rómában ugyanis megoszlottak a vélemények a beavatkozást illetően. Amikor a követek Hispániából visszatértek Rómába, és jelentést tettek Hannibal készülődéseiről, hadserege állapotáról, azt is közölték, hogy ha kitör a háború, az nagyon súlyos lesz. Róma ezért először Illíriával akarta rendezni viszonyát, ahol Pharosi Demetrios elpártolt a rómaiaktól.
Lucius Aemiliusz consul Illíriába ment seregével, hogy megfenyítse Demetriost. Rómában bíztak abban, hogy Hannibal egyelőre vár Saguntum ostromával. Hannibal azonban nem így tett. Q. Fabius Maximus és elvbarátai a beavatkozás ellen foglaltak állást, míg a Scipiók gyors intervenciót követeltek. Róma azonban nem lépett, s ez Saguntum vesztét okozta. Saguntum elfoglalása után Hannibal elhatározta, hogy az Ebrotól északra fekvő területeket is elfoglalja egészen a Pireneusokig. Felvette a kapcsolatot az itt élő ilirgesek fejedelmével Indibilisszel.
Saguntum eleste nagy riadalmat okozott Rómában. Róma követeket küldött Karthágóba Kr.e. 218 januárjában. Mindenben jogszerűen akartak eljárni, ezért ki akarták vizsgálni, hogy Hannibal állami határozat alapján ostromolta e Saguntumot. Követelték Hispániában a status quo helyreállítását, Hannibal kiadatását a rómaiaknak. A punok a lutatiusi és hasdrubali békepontokra hivatkozva védelmükbe vették Hannibalt. Ezzel bizonyítani akarták a saguntumi ostrom jogosságát.
Hannibal pun ellenfele volt Hanno. Ő nem akart háborút provokálni a rómaiakkal. Gyűlölte Hannibalt és az egész Hamilcar famíliát. Követelte, hogy szolgáltassák ki Hannibalt Rómának és fizessenek kártérítést Saguntumnak. A senatus azonban Hannibal mellé állt.
A római követ válasza mindezekre:
„- Itt hozzuk nektek a békét és a háborút. Melyiket óhajtjátok, válasszatok!”
„- Adja, amelyiket akarja!”
„S mikor ő, tógáját lebontva kijelentette, hogy a háborút adja, azt felelték, hogy vállalják, s ugyanolyan lelkesedéssel, amilyennel elvállalták, végig is fogják harcolni.”