logo

VIII December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Törvény a hivataltól való megfosztásról.

Még 124. év decemberében, tehát tribunsága elején azt is javasolta, hogy az a tisztviselő, akit a népgyűlés hivatalától megfosztott, más hivatalokra ne legyen megválasztható. A nép szuverenitás elvének napján ki akarta törvényileg mondatni, hogy a nép korlátlan felségjogánál fogva a nép ügyét eláruló magisztrátust hivatalából leteheti. A nemesség bátyja tettét mindig törvénytelennek és erőszakosnak minősítette és most Gaius ezt a hatalmas propagációs eszközt akarta kiragadni ellenfelei kezéből.
Ahhoz kétség nem fér, hogy bár a javaslat éle személy szerint M. Octavius ellen irányult, C. Gracchust e javaslatnál nem csak az a cél vezette, hogy az optimatáknak ezt a meggyőződéses eszközét tönkretegye, hanem bátyját akarta elsősorban a legteljesebb mértékben rehabilitálnia a nép mindenhatóságinak a tanát tételes törvénnyel akarta alátámasztani. Túlzás tehát azt állítani, hogy C. Gracchust e javaslat benyujtásánál csak bátyja megbosszulása vezette.

Hogy a javaslatnak inkább manifesztációs jellege volt, kitűnik abból, hogy C. Gracchus miután a contiókon megtárgyalták, csakhamar—elejtette javaslatát azzal az indokolással, hogy anyja Cornelia könyörgött nála Octavius érdekében s meg győzte arról, hogy Octaviust bátyjával szemben nem az ellenséges szándék, hanem a tiszta meggyőződés vezette s hogy hozzá hasonló férfiakra az állam kormányzásánál szükség van.
A második javaslat, melyet lex Sempronia de provocatione név alatt később is alkalmaztak. Jelentőségénél fogva már jóval nagyobb hatású volt, úgy általános politikai vonatkozásában, mint részletes rendelkezései miatt is. E javaslattal C. Gracchus végeredményesen eltörölte a halálbüntetést, illetve a legszűkebb határok közé szorította. A magistratusoknak már a köztársaság kezdete óta, kivévé a hadiállapotot, nem volt joguk halálos ítéletet hozni.

Gracchus után ez a hadijog is korlátoztatott. A közönséges bűncselekményekben (gyilkosság, méregkeverés stb.) nem a néptörvényszékek, hanem a rendes bíróságok ítélkeznek, melyeknek feltétele ellen fellebbezésnek helye nincs s az ítélet alól az elítélt csak a polgárjogáról való lemondásával és önkéntes száműzetésbe való menésével vonhatja ki magát.
A polgári peres eljárásoknál eddig sem lehetett halálos ítéletet hozni, hanem csak a számkivetést lehetett mint főbüntetést kimondani, mely esetben azonban az elítélt vagyonát megtartotta. A lex Sempronia de provocatione kimondja, hogy a bíróság csak a törvény keretei között hozhat ítéletet és az a magistratus, aki a néptől nyert külön felhatalmazás és ítélethozatal nélkül polgárt megöl, száműzessék.



Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935) .