logo

VIII December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A javaslat háttere.

A törvény továbbfejleszti a leges Porciaet és lex Valeriát, i amelyek az állampolgári jogok alaptörvényei voltak. Hogy a rómaiak szabadságjogaikra milyen nagy súlyt helyeztek, bizonyítja az a körülmény, hogy a lex Valeria a köztársaság mondai őskorában keletkezett s a leges Porciae ezt az alaptörvényt csupán csak tovább részletezte. Ezen alaptörvények szerint a magistratusnak sem halál, sem pedig testi büntetések kiszabására nem volt joga. A kérdés további részletezése egyébként a római büntetőjog feladata; annak elbírálása azonban, hogy a kérdésnek melyek voltak a politikai vonatkozásai, a következőkben kitérünk.
Az évszázados osztályharcok korában és a nemesi uralomfénykorában ezek a törvények biztosítják egyedül, hogy a kormányzat hatalmával nem él vissza. Könnyű lett volna mint minden újítót, államellenes izgatóként perbe fogni és az útból erőszakosan eltávolítani. Ennek dacára a kormányzatnak a múltban mégis csak volt módja arra, hogy ez alól a törvényes megkötöttség alól felmentvényt kapjon, a kivételes hatalom alapján, melyet az államellenes bűncselekmények üldözésére alkalmaztak.

A harctéren a katonai imperium korlátlan volt s ennek leghathatósabb formája, a dictatura ugyanazon hadijogokat alkalmazta a főváros területén is, ha ennek szükségessége mutatkozott. Igaz ugyan, hogy a dictatura, ha tételes törvény alapján nem is szüntettetett meg, de kiment a gyakorlatból. A kormányzat kivételes hatalma azonban bizonyos államellenes mozgalmak elfojtására, a bűntettesek halállal való büntetésére továbbra is fennmaradt. A szövetségesekkel és alárendeltekkel szemben ennek az imperiumnak a gyakorlása nem volt néphatározathoz kötve, az eljáró szerveknek a kiküldetése felett a senatus döntött.
A polgárságot illetően a kivételes hatalom csak akkor volt alkalmazható, ha a helyzet az állam létét fenyegette és gyors közbelépésre volt szükség, tehát kivételes állapotok alkalmával. A senatus a magistratusokat felruházta ezzel a lényegében dictatori hatalom jogkörét kitevő kivételes hatalommal.

Sallustius egyik kifejezéséből arra lehet következtetni, hogy a senatusnak ez a jogköre csupán csak jogszokáson alapult és hogy annak a lex Valeria, leges Porciae és a lex Semproniával szemben is felfüggesztő ereje volt. A senatus ezt a felhatalmazást mindazokban az esetekben. megadhatta, amikor arra optimata pártszempontból szükség volt. Így minősítette Ti. Gracchust és reformmozgalmát is államellenesnek azzal a hamis fikcióval, hogy ,a tribun az egyeduralomra tör. Tulajdonképpen ez a senatusnak, mint kifejezetten politikai testületnek, bírói jogkörbe való beavatkozása volt és túlnyomórészt visszaélésekre vezetett.

Magától értetődő tehát, hogy C. Gracchus, mint a demokrácia vezére nemcsak bátyjának rehabilitálására törekedett akkor, amidőn javaslatát beadta, hanem meg akarta szüntetni azt a politikai abusust is, hogy a senatus kivételes állapotot hirdethessen ki. Ki volt téve annak, hogy a saját cselekedeteibe is államellenes tendenciát magyaráznak bele. Ezért minden erejével azon volt, hogy a senatus ezen jogkörét megszüntesse. Javaslata, valószínűleg a régebbi törvényekben lefektetett alapelveket részletezte nagyobb pontossággal és határolta el az abban kifejezésre jutó alapgondolatot.
Így kifejezetten megtiltotta, hogy a nép jóváhagyása nélkül főbüntetést szabjanak ki. C. Gracchust politikai éleslátása nem csalta meg; ezt igazolják a következő évtizedek. A nemesség ezen törvényt semmibe sem véve, halálba üldözte a törvényhozót s 60 évvel később a bakó kezére juttatta Catilina társait is.

A javaslat valószínűleg záradékilag visszaható erővel ruháztatott fel s emellett az elvi jellege mellett, bizonyos mértékben személyes háttere is volt, mert a 132. év consulai ellen is alkalmazhatták, akik tudvalevőleg Ti. Gracchus hívei ellen eljárva, halálos ítéleteket is hoztak. Az egyik akkori consul, P. Rupilius, ki különben is nem volt érdekelt fél, mert akkoriban Siciliában hadakozott, közben meghalt, így a javaslat következményeit egyedül csak kollegája, P. Popillius Laenas érezhette meg. Gracchus a törvényt érvényesíteni akarta; a volt consult tette felelőssé az egész arisztokráciáért, amely bátyját és ennek híveit olyan kegyetlenül és törvényellenesen meggyilkoltatta.


Forrás: Szász Béla - Földkérdés Rómában (Budapest 1935) .
.-