Egy L. Septimuleius nevű római, aki előbb C. Gracchus barátja volt, talált rá a holttestre és követelte magának a vérdíjat; a nemes úr, hogy többet nyerjen, megtöltette C. Gracchus levágott fejét ólommal s úgy vitte a consulhoz, ki azt csengő aranyra váltotta át. Rosszabbul jöttek ki Fulvius gyilkosai. Mivel egyszerű polgárok voltak, nem kaptak semmit. A nagy népvezér megcsonkított holttestét pedig, akárcsak tizenkét évvel előbb nagyszívű bátyjáét, a Tiberisbe vetették. Ugyanoda dobták be az Aventinus hegyének 250 közrendű halottját is.

A diadalittas nemesség egy senatus határozattal még a hozzátartozók gyászolását is eltiltotta. Nem ölthetett gyászruhát a megtört anya Cornelia sem, kinek meg kellett érnie, hogy fiai, kik mint férfiak a legnemesebbek voltak kortársaik között, az állam ellenségeiként kellett, hogy elpusztuljanak. Hosszú öregséget adott a sors ennek a rendkívüli nagy asszonynak, aki élő krónikája volt a köztársaság legmozgalmasabb századának.
A felkelés leveretése után kezdetét vette a gracchanusok perbefogatása, mely, akárcsak a 132-i üldözés, újból számos (állítólag 3000) áldozatot követelt, többek között Fulvius Flaccus fiatal fiáét, kinek csak az volt a bűne, hogy atyja üzeneteit a senatushoz közvetítette s akit szeretetreméltóságáért és fiatal mártíromságáért általános közrészvét kísért el a sírjába. A nemesség minden tilalma dacára sok ezer ember mély gyásza követte ezt a szörnyű katasztrófát.

Gracchus és Flaccus vagyonát, állítólag Gracchus feleségének, Liciniának a hozományát is az állam javára elkobozták s házaikat, miután előbb a csőcseléknek közprédára bocsátották, földig rombolták.
Ezután a polgárvérrel befröccsentett és megszentségtelenített helyek kitisztíttattak s mintegy a nemesség megvető gúnyjaként a vezetők elkobzott vagyonából, az osztályok között helyreállított egység ünneplésére, ott, ahol Camillus egyszerű Concordia szentélye állott, a Capitolium lejtőjén, a senatus megbízásából Opimius consul nagyszerű templomot építtetett Concordiának, az egység és egyetértés istennőjének, melyet később basilica Opimiának neveztek el.