Mivel az uralkodó osztály a senatorok révén egy időben politikai testület és ítélkező forum, nem mentesítheti magát a befolyásolhatóságtól. Ha pedig a birói testület osztálybíróság, mint ahogy az volt Rómában is, akkor nemcsak befolyásolható, hanem továbbmenve, politikai érdekképviseletté, a nemesség eszközévé süllyed alá. Törvénytelenségek sorozatát követi el, bünteti az ártatlant és futni engedi az osztálybeli gonosztevőt, helyet ad a delatorok gyanúsításainak és megvesztegethető lévén, felülről szankcionálja a társadalmi korrupciót.
Már pedig a senatori törvényszékek ilyen összetételűek voltak.
Ugyanaz a személy, ki egykor a provinciákat kizsarolta, nem adhatott helyet egy olyan vádnak, mely egy másik osztálybeli bűnöző megbüntetését kívánta. Erre a római bíráskodás. elijesztő példákat tud felmutatni. A büntetés elveszti javító, megelőző, elrettentő jellegét, a törvénybe vetett bizodalom megszűnik s a tekintélyt felváltja a megvetés és gyűlölet azokkal szemben, kiknek valódi hivatása a bűnös társadalom megjavítása volna.


Gracchus beavatkozása

Gracchus mint idealista mélyen átérezte ezeket a visszásságokat s azon egy törvényjavaslattal igyekszik segíteni. Még első tribunsága évében kihirdette a lex iudicariát, mely a senatorok kizárólagos bíráskodását megszüntette és az album iudiciumban háromszáz senator mellé háromszáz lovagrendi esküdt felvevését javasolta.


A javaslat politikai háttere

Nincs okunk kételkedni abban, hogy C. Gracchust a bírósági reformnál ideálizmus és meggyőződés vezette; tagadhatatlan azonban az is, hogy elsősorban politikaiak voltak azok az okok, melyek a lovagrend előtérbe helyezésére késztették.

Éles meglátással felismerte a nemesség sebezhető pontját, ahogyan a senatus ellen irányult ázsiai törvénye is, megszüntetve a testületnek ezen provinciára gyakorolt befolyását, úgy a lex iudiciariánál is az oligarchiának a legfontosabb privilegiumát akarta elvenni és ezt annak a társadalmi osztálynak juttatni, amelyik a gazdagsága folytán méltó vetélytársa a nemességnek. A javaslattal tehát nyilvánvalóan halálos csapást akart mérni a nemességre. Az arisztokrácia céljainak útjába állott és ez a fanatikus ember a legkeményebb eszközöktől sem riadt vissza, hogy ezt az akadályt az útjából eltávolíthassa.

Már az ókori írók felismerik ennek a reformnak sorsdöntő fontosságát. Ezzel a törvénnyel törte meg a senatus eddigi kikezdhetetlen hatalmát és ezt elérte azzal, hogy a senatus ellensúlyozására egy csaknem egyenértékű hatalmi tényezőt teremtett. Ő maga is tudatában volt cselekvése fontosságának és nem is titkolta.
A javaslat elfogadásakor kijelentette, hogy a kést a nemesség torkára tette s hogy a senatus hatalma megtöretett. A nép ügyének ellenségei, az optimaták és a lovagok egymást fel fogják falni. Ha Gracchus célja kizárólag csak ez lett volna, méltán sikernek tarthatta az elért eredményt.